Levéltári Közlemények, 87. (2016)

Irodalom

Irodalom kapcsán személyeskedéstől sem mentes vita alakult ki a csoport és Kosáry között. Ennek feloldására, illetve az egységes bibliográfiai rendszer kidolgozásá­ra Pach egy bizottság felállítását szorgalmazta. Kosáry viszont ebben nem kívánt részt venni, és visszavonta felajánlását, azzal azonban, hogy anyaggyűjtését egyé­ni megkeresésre az intézeti munkatársak rendelkezésére bocsátja. A tényleges segítségre vonatkozó kéréseit ugyanakkor Pach Zsigmond Pál csak részlegesen támogatta: csupán részmunkaidős munkatársat bocsátott rendelkezésére, az anyagi támogatást pedig az intézet szűkös anyagi lehetőségeire hivatkozva nem vállalta, pontosabban, csak általános ígéretet tett arra, hogy sürgős kiadásokra adott esetben kisebb összegeket biztosítani fog. Ezért Kosáry végül Ránki György intézeti igazgatóhelyettes tanácsára az MTA II. osztályához fordult, hogy a vállalkozása technikai költségeit az Akadémia 1971-ben 10 ezer forinttal, a következő évre pedig esetleg még további ötezer forinttal támogassa. Kérelme végén világossá tette, miszerint az Akadémia döntésétől függ „az, hogy a munka reális ütemben folytatható-e és miként”. A választ ugyan sajnos nem ismerjük, de a fejleményekből egyértelmű, hogy Kosáry az Akadémiától sem kapta meg azt a támogatást, amelyet szükségesnek ítélt. Az adatgyűjtést azonban ezután sem függesztette fel, és hosszú pályafutása utolsó szakaszában, az 1990-es évek közepétől figyelme ismét a történeti bibli­ográfia munkálatai felé fordult. Élete utolsó évtizedében, mint tudjuk, ezt a vál­lalkozást tekintette az egyik legfontosabb feladatának. Ekkor azonban már más feltételek között dolgozhatott. 1994-ben a vezetésével az MTA Történettudo­mányi Intézetében megalakult a Magyar Történeti Bibliográfia Kutatócsoport. Az adatgyűjtés eredményeként létrejött munkák megjelentetésére kezdetben az Osiris Kiadó vállalkozott, majd a kiadásba bekapcsolódott a Magyar Nemzeti Levéltár is. (Illetőleg a szóban forgó kötet már az Osiris kiadó nélkül, az MTA BTK Történettudományi Intézettel együttműködésben látott napvilágot.) Ennek a 2012-ig működött kutatócsoportnak a vezetését vállalta fel Kosáry Domokos halála után Gecsényi Lajos, a Magyar Országos Levéltár nyugalmazott főigazga­tója, akinek múlhatatlan érdemei vannak abban, hogy a kutatás Kosáry halálát követően is folytatódhatott. Kosáry Domokos valóban nagyszabású és mindent átfogó bibliográfia megal­kotását tűzte ki célul, aminek körvonalait az 1990-es évek közepén újragondolta és pontosította. Egy nem kevesebb mint 20 kötetből álló sorozat tervét fogalmaz­ta meg ekkor. Az első, általános rész elképzelése szerint nyolc részből állt volna: elsőként a könyvtárak és bibliográfiák, azután az országos jellegű levéltárak és for­rásközlések, majd sorrendben a megyei levéltárak, a városi, mezővárosi, községi levéltárak, a családi, majd egyházi levéltárak kötetei, végül pedig a külföldi levél­tárak magyar vonatkozásainak, illetve az általános irodalomnak szentelt kiadvá­nyok alkotnák ezt az egységet. A sorozat második részének kötetei a tervezete szerint a magyar történelmet a kezdetektől 1848-ig 12 korszakra bontva ismer­tetnék az egyes időszakok levéltári forrásait és a rájuk vonatkozó szakirodalmat. 317

Next

/
Thumbnails
Contents