Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Irodalom
Irodalom Mint ismert, a tervezett munkákból a mostanit megelőzően az eredeti tervek szerinti sorrendben jelent meg az Általános rész első három kötete: Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába, I. Általános rész. 1. Könyvtárak és bibliográfiák (Budapest, 2000); 1/2. Országos jellegű levéltárak és forrásközlések (Budapest, 2003); végül az 1/3. Megyei levéltárak és forrásközlések (Budapest, 2008), úgy, hogy a harmadik megjelenését Kosáry Domokos már nem élhette meg. A mostani, 2015-ben megjelent negyedik kötet munkálatainak tehát már nélküle kellett folyniuk, ráadásul úgy, hogy időközben a bibliográfiai kutatócsoport is megszűnt, amely az OTKA-pályázat jóvoltából csak 2012-ig tudott működni. Bár igaz, hogy 2012-ig az anyaggyűjtés dandárja sikerrel lezárulhatott, de a kutatócsoport feloszlása természetesen fékezőleg hatott a munkára. Ezt követően a vállalkozás bejezése döntő részben Kulcsár Krisztinára maradt, aki a Magyar Nemzeti Levéltár támogatásával dolgozhatott tovább a bibliográfia lezárásán és a kiadás előkészítésén. Munkájában Szakály Orsolya segítségére támaszkodhatott. A levéltári és szakirodalmi adatgyűjtésben, szerkesztésben H. Németh István, Horváth Dávid, Horváth Edina, Kovács Ferenc és Lappints Virág vett részt, ők alkották azt a kutatói kollektívát, amelynek munkája nélkül a jelen kötet nem születhetett volna meg. A történeti Magyarország településeinek szentelt kiadvány két kötete egészen pontosan 1581 oldal. Vagyis ha a közel kétszáz oldalas, példásan összeállított hely- és névmutatót, az előszót és a rövidítések jegyzékét leszámoljuk, akkor mintegy 1366 oldalnyi terjedelmet szentel annak a városi, községi anyagnak, amelyet az 1970-es kiadvány a 420. oldalától a 606. oldaláig, vagyis kevesebb, mint 190 lapon tárgyalt. Nagyon jelentős bővülésről van tehát szó, ami részben természetesen az 1970-es kötetben számba vett, vagyis az 1967 után megjelent szakirodalom mennyiségével magyarázható, részben pedig az adatgyűjtés körének kibővítésével, illetve elmélyítésével. Elég csak arra utalnunk, hogy az 1970-es kiadásban a községi levéltárakkal mindössze öt oldal foglalkozott. A most közreadott kézikönyvben a szomszédos országok területéről közel 500, a mai Magyarország területéről 535 település szerepel. A gyűjtés tehát felölelte a történeti Magyarország egészét, beleértve Erdélyt, illetve - a korábbiakhoz képest újdonságként - Horvátország és Szlavónia, továbbá a korábban csupán tíz leírással szereplő burgenlandi városi, mezővárosi és községi levéltárakat. Lényegében egyedül a katonai határőrvidék maradt csak ki, amelynek munkálataira Kosáry eredeti tervei alapján majd a hetedik kötetben kerülne sor. A korábbiakhoz képest további bővülést jelent az is, hogy a feltárás ezúttal a magyarországi múzeumok kéziratos iratanyagára is kiterjedt. A szakirodalmi gyűjtést a szerzők 2011 végével zárták le, de az anyagot ezt követően is bővítették egyes tételekkel. Bár a szerkesztők az előszavukban hangsúlyozzák, hogy eltérő okokból ugyan, de a múzeumi iratok köre és a szakirodalom feldolgozása sem lehetett teljes körű, az eredmény valóban lenyűgöző. A minél teljesebb tájékoztatás érdekében a bibliográfia nem csupán olyan településeket tüntet fel, amelyek önálló levéltár318
