Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően - Kozári Mónika: A Deák-párt és a Szabadelvű Párt vezető politikusainak viszonya a Habsburg-udvarral
i A Deák-párt és a Szabadelvű Párt vezető politikusainak viszonya a Habsburg-udvarral Erdélynek Magyarországgal való egybeolvasztásával a nemzetnek több évszázados törvényes kívánsága teljesült - írták, és az uralkodó érdemének tekintették, hogy ez megtörténhetett. „Ez egyesülés által kétszerezett erő annál szilárdabb oszlopa leend a hon boldogságával válhatlanul egybeforrott királyi szék dicsőségének.”8 Nagyon örültek az uralkodó azon nyilatkozatának, hogy a hatalmakkal, majdnem mindegyikkel békés viszonyban van, és a be nem avatkozás elvének betartásában reménykedik. Annál aggasztóbbnak tartották, hogy a Lombard- Velencei Királyságban, ahol a szardíniái király és más olaszországi hatalmasságok megtámadták a király seregeit, a háborút nem sikerült még befejezni. A nemzet érdekében és elődeik példája nyomán erőteljesen hozzá akartak járulni „a közbirodalom említett háborús viszonyainak a trón méltóságával és igazaival egyeztethető alkotmányos szabadság elve szerinti kiegyenlítéséhez”. Végül pedig leszögezték, hogy „újabb meg újabb jeleit óhajtjuk nyújtani azon őseinktől öröklött tántoríthatlan ragaszkodásnak, mellyel Felséged királyi háza és alkotmányos létünk iránt, jó és bal szerencse közt, egyaránt viseltetünk.”9 Ne feledjük, ez a felsőház válaszfelirati javaslata volt, amelyet valószínűleg Andrássy Gyula fogalmazott. Tökéletesen kitűnik belőle, hogy Andrássy kötődött a birodalomhoz, az uralkodóhoz, akit nemzeti királynak tekintett. 1848 júliusában járunk. A felsőházban azonban nem mindenki gondolkodott Andrássy mentalitásának megfelelően. Beöthy Ödön, a bihari főispán szólalt fel először a felirat régies modora ellen, „a humillimi servi et capellani-féle10 alázatos modor” ellen. Emellett azt mondta, hogy mivel az országgyűlést nem a felség, hanem a nádor mint királyi helytartó nyitotta meg, a válaszfeliratot is neki kellene címezni, megkérve őt, hogy a tartalmáról értesítse a királyt. Andrássy nem értett ezzel egyet. Egyértelműnek tartotta, hogy a válaszfeliratot a trónbeszédre csak a királyhoz címezhetik, hiszen a trónbeszéd is tőle jött, és a felirat is a királyt illeti. Azt azonban nem ellenezte, hogy a nádornak is csatolják, aki a királynak csak „előadó orgánuma volt”. A hang, amelyen szerkesztve van pedig olyan - mondta amilyen viszonyban a válaszfelirat áll a trónbeszédhez. Felszólalását helyeslés fogadta a teremben. Ujházy László Sáros megyei főispán ki akarta hagyatni azt a bekezdést, amely felajánlotta a katonai erőt az olasz felkelés elfojtásához. Szerinte a Batthyány- kormány is hibázott, amikor azt mondta, hogy Magyarország köteles az osztrák birodalom minden részét külső támadás ellen mindenkor megvédeni. Ujházy a Pragmatica Sanctióból, amelyet vezérelvnek tekintettek, ezt nem tudta kiolvasni. Véleménye szerint Ausztria háborúihoz Magyarország nem hogy nemesi felkelést, de még csak rendes katonaságot sem köteles adni. A válaszfeliratban egyébként is csak arról lehet szó, ami a trónbeszédben is benne van. A trónbeszéd 8 9 10 Uo. 102. o. Uo. Alázatos szolgai és kápláni, vagyis segédlelkészi. 27
