Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően - Kozári Mónika: A Deák-párt és a Szabadelvű Párt vezető politikusainak viszonya a Habsburg-udvarral
Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően udvari kamarilla kormányzott 1848 decemberéig. Közismert a történet, hogy akkor Zsófia főhercegasszony, aki erélyes személyiség volt, miként mondatta le V. Ferdinándot, majd a saját férjét is, és emeltette trónra fiát, Ferenc Józsefet.5 * A magyar politikusok döntő többsége a szabadságharc idején is királypárti volt. Ezt jól mutatja az 1847 novemberében kelt uralkodói leiratra megszövegezett felsőházi válaszfelirat és annak vitája is. Amikor a felsőház 1848. július 14-ei ülésén kiküldött egy tizenegy tagú bizottságot, hogy a trónbeszédre válaszfelirati javaslatot terjesszenek elő, ebbe a bizottságba Andrássy Gyulát is beválasztották. Andrássy akkori titkára, Matolay Etele szerint a válaszfelirati javaslatot Andrássy szövegezte. Beszédeinek kiadója, Lederer Béla szerint ez elképzelhető, mert Andrássy az 1848. július 21-ei ülésen a bizottsági javaslatot mind a tartalmát, mind a formáját illetően olyan buzgón védelmezte, hogy ez megerősítheti a feltevést. A válaszfeliratban először is kifejezésre juttatták, mennyire sajnálják, hogy az uralkodó személyesen nem volt jelen az országgyűlésen, ahol maga is tapasztalhatta volna, „hogy a magyar szent korona, a nemzet szabadságának és a fejedelem jogainak századok óta jelképe, az európai viharok közepeit is ingatlanul áll a felkent királyi főn, és hogy átalakulása jelen időszakában nemzetünknek királyához való bizalma s hűsége még rendíthetetlenebb, mint századokon át vala”.6 Aztán sajnálkoztak afelett, hogy a király beteg, és gyógyulást kívántak neki, mert hivatalosan ez volt távolmaradásának oka. Megköszönték, hogy István főherceget nádornak kinevezte. Kifejezték fájdalmukat, hogy az ország békéjét Horvátországban, az alsó dunai és a tiszai vidékeken fegyveres támadás érte. A polgár- háború veszélyét el kívánják hárítani és a kapcsolt részekkel való viszonyukat a méltányosság útján ki akarják egyenlíteni, ami azt jelentette, hogy Horvátországgal rendezni akarták a viszonyt. Az alsó dunai és tiszai fegyveres támadókat azonban „rablócsapatok”-nak, a támadásokat pedig „példátlan elbizottsággal terjengő lázongásoknak” minősítették, amelyeket haladéktalanul meg akartak semmisíteni. Nagyon jó néven vették Ferdinánd királynak azt az ünnepélyes nyilatkozatát, mely szerint „változhatlanul el van határozva, magyar királyi koronájának egységét s épségét, minden kül megtámadás és belső szakadás ellen királyi hatalmával megvédeni”.7 És felajánlották, hogy a nemzet becsületéért és a szent korona épségéért életüket és vagyonukat is készek feláldozni. 5 Ferenc Józsefről lásd Gerő András: Ferenc József, a magyarok királya. Budapest, 1999; Somogyi Éva: Ferenc József. Gondolat Kiadó, Budapest, 1989; Bencze: i. m. 49-212. o. 6 Gróf Andrássy Gyula beszédei. Kiadta Lederer Béla. Első kötet. 1847-1868. Budapest, 1891, 100. o. ^ Uo. 101. o. 26
