Levéltári Közlemények, 87. (2016)

Műhely - Pollmann Ferenc: I. Ferenc József és a központi hatalmak közös főparancsnokságának terve

I

I. Ferenc József és a központi hatalmak közös főparancsnokságának terve

Falkenhayn később még több ízben is megismételte, ám az volt a véleménye, hogy tető alá hozni csak akkor célszerű, ha előbb egy megfelelő tartalmú politikai és gazdasági megállapodás születik a két állam között.8

A két vezérkari főnök között 1915 végére kialakult egyre feszültebb viszony azonban semmiképpen sem kedvezett valamiféle írásos megállapodás létrejöttének. Conrad, aki már a világháború kezdetétől mind nagyobb kétkedéssel figyelte a német hadvezetés magatartását, egyre kevésbé rejtette véka alá, hogy nem bízik a szövetségeseiben, mivel egyre inkább meg van győződve róla, hogy azok a Monarchia érdekeit készek feláldozni saját önző érdekeiért. 1915 novemberére a Mackensen tábornagy parancsnoksága alatt harcoló koalíciós csapatoknak sikerült legyőzniük Szerbiát, ám a „hogyan tovább” kérdésében Conrad és Falkenhayn eltérő véleményen volt. Személyes kapcsolatuk megromlása kihatott a hadviselés menetére is: Falkenhayn titokban Verdun megtámadását készítette elő, Conrad Montenegró (és később majd Dél-Tirolban az olaszok) ellen tervezett támadást. A közös hadicélok átmenetileg háttérbe szorultak. Ráadásul a Monarchiának az újdonsült bolgár szövetségessel is meggyűlt a baja: a két fél vitáját Koszovó megszállt területeinek kérdésében Falkenhayn döntötte el - korántsem pártatlan döntőbíróként.9

1916 első felében az antantnak - a központi hatalmaktól eltérően - sikerült valamelyest koordinálni a különböző hadszíntereken indított hadműveleteiket, igaz, közös főparancsnokságot ekkor még ők sem hoztak létre. Mindenesetre Conrad szépen induló májusi dél-tiroli támadását az olasz segélykérésre válaszul előrehozott orosz Bruszilov-offenzíva (a Lucknál, illetve Oknánál végrehajtott orosz áttörés a 4., ill. a 7. osztrák-magyar hadseregek frontján) derékba törte, ráadásul az orosz áttörés a dél-tiroli offenzíva leállításánál jóval komolyabb következményekkel fenyegetett. A nagyobb bajt csupán jelentős német segítséggel lehetett elhárítani. Rossz kapcsolat ide vagy oda: a súlyos hadi helyzet alapvetően meghatározta a két szövetséges egymáshoz fűződő viszonyát is. Különösen, mikor augusztus végén a régóta készülődő, de a kedvező pillanatot rendre elmulasztó románok is megindultak. Falkenhayn ekkor látta elérkezettnek a pillanatot, hogy javasolja a központi hatalmak közötti szövetségi viszony szabályozását és egyúttal közös legfelsőbb hadvezetőség létrehozását.

A Conradhoz, illetve Frigyes főherceghez eljuttatott tervezet kidolgozására a török Enver pasa ismétlődő ilyen irányú kérései, továbbá a román támadástól magukat fenyegetve érző bolgárok hiányzó biztonságérzete nyújtotta a kellő alapot. A javaslat szerint 1916. augusztus 25-én déli 12 órai hatállyal a

8 Peter Broucek: Die deutschen Bemühungen um eine Militärkonvention mit Österreich- Ungarn (1915-1918). In Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung. Volume 87, Dezember 1979, 445-446. o.

9 Pollmann Ferenc: A szövetségi együttműködés nehézségei. Osztrák-magyar-bolgár ellentétek Koszovó ügyében 1916 tavaszán. Hadtörténelmi Közlemények, 1995. 4. sz. 64-65. o.

253