Levéltári Közlemények, 87. (2016)

Műhely - Pollmann Ferenc: I. Ferenc József és a központi hatalmak közös főparancsnokságának terve

Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően

német-bolgár-osztrák-magyar-török erők feletti parancsnokság Vilmos császár kezébe kerülne, aki ennek gyakorlásához a német vezérkari főnököt vehetné igénybe. Az egyes szövetséges hadseregek parancsnoki viszonyait mindez helyi szinten nem módosítaná, kizárólag a nagy közös ügyeket érintő kérdésekre lenne tényleges kihatással. A gyakorlatban mindez úgy történne, hogy a közös hadvezetés minden döntés előtt megállapodna az érintett hadvezetőséggel, ezt követően azonban a döntés feltétlenül végrehajtandó volna.10

A fenti javaslattal kapcsolatban Conrad vezérkari főnök kötelességszerűen állást foglalt. Eszerint, amennyiben a javaslattól a világháború kedvező kimenetele, illetve a Monarchia érdekeinek védelme lenne várható, úgy ő természetesen támogatná azt. Ám szerinte egyáltalán nem ez a helyzet. Az új legfelsőbb hadvezetésnek úgy lenne joga valamennyi hadszíntérre vonatkozólag döntéseket hozni, hogy nem lenne tisztában a helyi viszonyokkal. Conrad szerint így nem is hozhatna helyes döntéseket. Ráadásul fenntartásait fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a Monarchia erőforrásait és érdekeinek képviseletét idegen hadúrnak és idegen hadseregnek szolgáltassák ki - még ha az a töretlen szövetségesi hűségéről ismert Németország is. Ezért azt javasolta az uralkodónak, hogy Falkenhayn tervezetét utasítsa el.

Eltérően az 1914 őszi helyzethez, most úgy látszik, Conrad pozíciói lényegesen meggyengültek. Nem csupán Frigyes főherceg nem osztotta fenntartásait, de a főherceg főhadsegédje, Herberstein gróf vezérőrnagy sem. Conrad nem bízott a németekben: konkrétan itt az 1915. tavaszi német magatartásra utalt, amikor az olasz semlegesség megőrzése érdekében német részről hatalmas nyomás nehezedett a Monarchia politikai vezetésére azért, hogy területi engedményekkel vásárolják meg Olaszország jóindulatának fenntartását. Herberstein ellenben nem látott okot arra, hogy a németek iránti bizalom megrendüljön. Ugyanakkor szerinte az egységes hadvezetésben minden érintett főparancsoknak, az illető országok legjobb szakembereinek képviseletet kell kapniuk. Frigyes augusztus 25-én audiencián ismertette Ferenc Józseffel az álláspontját, mire válaszul az uralkodó elrendelte, hogy a német javaslattal foglalkozni kell.* 11

Conrad tehát elkészítette választervezetét. Ebben feltűnő módon egyetlen szó sem esett a német császár legfelsőbb főparancsnoki pozíciójáról. Helyette az osztrák-magyar vezérkari főnök az összes érintett hadvezetőség kölcsönös tanácskozását javasolta minden eldöntendő kérdésben, és amennyiben nem sikerül döntésre jutni, úgy a német, ill. az osztrák-magyar szavazat dönt. Conrad nyilvánvalóan arra számított, hogy Falkenhayn időközben nyilvánosságra került

^ KA Nachlass Lauppert, „Aus der Militärkanzlei des Kaisers und Königs Franz Josef I. vom Kriegsbeginn 1914 bis zum Tode des Monarchen 1916“, Manuskript auf Grund der Akten des Kriegsarchivs 1949 bis 1950 (a továbbiakban: NL B/190:8), 352-353. o.

11 Manfried Rauchensteiner: Der Erste Weltkrieg und das Ende der Habsburgermonarchie. Böhlau Verlag, Wien - Köln - Weimar, 2013, 570. o.

254