Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Műhely - Pollmann Ferenc: I. Ferenc József és a központi hatalmak közös főparancsnokságának terve
I a főparancsnoka a négy osztrák-magyar hadseregnek, a 9. német hadsereg pedig megmaradt volna Hindenburg vezérezredesnek. Nem nehéz kitalálni, hogy az elképzelés egyáltalán nem nyerte meg Conrad tetszését. Mindenekelőtt Frigyes főherceg „összepárosítása” Ludendorffal egyértelműen azt jelentette volna, hogy az új közös főparancsnokság a németek irányítása alá kerül. A főherceg katonai képességeinek szintjével minden érdekelt tisztában volt: pontosan azért kapta ő a hadsereg-főparancsnoki posztot, mert az ő esetében feltételezhető volt, hogy nem fogja zavarni Conrad hadvezéri tevékenységét. Ferenc József konzervativizmusa nem engedte meg, hogy a haderő első embere ne a dinasztiából kerüljön ki, ezért Conrad tábornok erre a posztra esélytelen volt. (Frigyes fivére, Jenő főherceg ellenben kifejezetten tehetséges katonaként lehetett volna hadsereg-főparancsnok - de akkor Conrad nem kapott volna gyakorlatilag szabad kezet a hadműveletek irányításában.) Mindebből következik, hogy 1914-ben az uralkodó a lapokat kifejezetten Conrad érdekében osztotta úgy, ahogy osztotta. A vezérkari főnök ugyan nem Ferenc József embere volt - az uralkodó Conradot még Ferenc Ferdinánd nyomására nevezte ki 1906-ban saját leghűségesebb barátja és munkatársa, Beck táborszernagy helyett mégis helyesnek tartotta, hogy „helyzetbe hozza” őt a háború kitörésekor.4 Conrad véleménye a fenti elképzeléssel kapcsolatban tehát határozottan elutasító volt. Szerinte a legfőbb főparancsnokság és a hadseregek közé fölösleges még egy instanciát beiktatni (azaz a tervezetben szereplő saját új beosztásával nem értett egyet), továbbá világosan látta, hogy Ludendorffé lenne a tényleges irányítás a legfelsőbb szinten. A parancsnoklási viszonyok ilyen újraosztása esetére kilátásba helyezte lemondását. Ez világos beszéd volt: kitűnt belőle, hogy Conrad semmiféleképpen nem kívánta sem önmaga, sem Frigyes főherceg „lefokozását”. Ami a főherceg állásfoglalását illeti, azon érződött Conrad hatása, amennyiben a hadsereg-főparancsnok ugyan helyeselte a közös főparancsnokság gondolatát, de ellenezte, hogy maga mellé német vezérkari főnököt állítsanak. A végső döntés természetesen Ferenc József kezében volt: ha ő nem támogatja az ötletet, úgy abból értelemszerűen nem lehet semmi. Pontosan ez történt: november 6-án küldött két távirata5 szerint az uralkodó értékelte a felhozott ellenérveket és azok hatására lemondott a közös főparancsnokság tervéről, valamint teljes bizalmáról biztosította Conrad vezérkari főnököt. Utóbbi mégsem volt teljesen elégedett: a két világháború között publikált visszaemlékezéseiben olvasható, hogy bár az uralkodói bizalom megnyilvánulását nagyra értékelte, ám egyúttal érzékelte a megnövekedett felelősség terhét is. Úgy érezte, hogy az egész I. Ferenc József és a központi hatalmak közös főparancsnokságának terve 4 Beyerhaus: i. m. 30-31. o. 5 Österrechisches Staatsarchiv/Kriegsarchiv (a továbbiakban: KA), Militärkanzlei Seiner Majestät, Res. No. 97 ex 1914. 251
