Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Műhely - Pollmann Ferenc: I. Ferenc József és a központi hatalmak közös főparancsnokságának terve
Pollmann Ferenc I. Ferenc József és a központi hatalmak közös főparancsnokságának terve A hadtörténelem tanúsága szerint a koalíciós háborúk állandó velejárói a szövetségesek közötti együttműködés során kialakuló konfliktusok. Az első világháború - amely köztudottan két ellenséges koalíció küzdelme volt - csak megerősítheti ezt a megfigyelést: mindkét táborban komoly nehézségeket okozott a fegyvertársak közötti kooperáció ügye. Míg az antant ezen a téren a világháború utolsó periódusára meg tudott valósítani egyfajta egységes irányítást, a központi hatalmak táborában a közös főparancsnoki intézmény papíron is csupán néhány hétig létezett, ennélfogva gyakorlati eredménye lényegében nem lehetett. A német-osztrák-magyar koalíció (amely 1914 őszén Törökországgal, egy évvel később pedig Bulgáriával négytagúvá bővült) Ferenc József uralkodásának időszakában végig küszködött az egységes vezetés hiányából fakadó problémákkal. Ausztria-Magyarország és Németország ugyan már 1879 óta érvényes szövetségi szerződéssel rendelkezett (kettősszövetség), amelynek értelmében orosz támadás esetén számíthattak egymás kölcsönös katonai segítségére, ám a katonai együttműködés megvalósítására a világháború kitöréséig nem született megfelelő katonai konvenció. Ennek hiányában a szövetséges vezérkarok első emberei csupán nagy vonalakban egyeztették egy eljövendő háború esetére vonatkozó terveiket. Pedig laikus számára is első látásra megérthetőek a koalíciós küzdelem során érvényesülő szoros együttműködés előnyei. A német-osztrák-magyar-török- bolgár tömb, melyet a világháború folyamán központi hatalmak vagy négyesszövetség néven volt szokás emlegetni a korabeli sajtóban, 1916 nyarára Európában öt fronton (nyugati, olasz, balkáni, keleti, román), Európán kívül pedig a Kaukázusnál, a Közel-Keleten és Mezopotámiában nézett farkasszemet az antanterőkkel. (Miközben az előző esztendő folyamán a Dardanelláknál is sikerrel verte vissza az ellenség támadásait, ennek következtében ott meg is szűntek a harcok.) Az európai frontok közül a nyugati hadszíntéren ekkor kizárólag német csapatok voltak érdekeltek,1 az olaszokkal szemben pedig csak osztrákmagyar erők harcoltak, ám a többi három hadszíntéren egy vagy több szövetséges haderő katonái is részt vettek a küzdelemben. Egyazon fronton belül az egységes irányítás előnyei a világháború első két esztendeje folyamán a központi hatalmak számára főként egy-egy hadjárat vonatkozásában mutatkoztak meg: így 1915 májusában a gorlicei áttörésnél a német 11. és az osztrák-magyar 4. i Nem számítva a Verdun körül harcoló néhány osztrák-magyar üteget. 249
