Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően - Cieger András: Legitimációs problémák az 1867. évi osztrák-magyar kiegyezésben
Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően Leginkább a dinasztia iránti lojalitásról és ily módon dinasztikus legitimitásról beszélhetünk. Az egyre táguló választójog ellenére ugyanis nem igazán működött a demokratikus felhatalmazás elve sem, hiszen több esetben olyan kormány volt hatalmon, amely nem a választáson győztes pártokból került ki. Szimbólumok által kifejezett legitimáció Az eddig elmondottak után teljesen érthető, hogy az új politikai struktúra és hatalomgyakorlás miért szenvedett hiányt a legitimáló szimbólumokban. Miért is jött volna létre a közjogi kapcsolatot kifejező egységes és világos szimbólum- rendszer, mikor jelentős erők kérdőjelezték meg a kiegyezés törvényességét, morális és társadalmi alapjait? Akik egyetértettek vele, azoknál is hiányzott az érzelmi azonosulás. Tudvalévő, hogy még a kiegyezési törvények szövege is helyenként eltérő volt, hosszú politikai és közjogi vitákra adva okot a magyar és osztrák politikusok és jogtudósok között a kiegyezés „helyes” értelmezéséről.30 Márpedig szimbólumokra (ünnepekre, szertartásokra, hősökre) minden hatalomnak szüksége van. A szakrális legitimációt a modern korban (és a szekularizált politikai kultúrában) a nemzeti szimbólumokban megtestesülő metapoliti- kai konszenzus váltja fel. A szimbolikus legitimáció kialakulásához viszonylag hosszabb időre van szükség, amit azonban felgyorsíthat a tudatos állampolgári nevelés. Ám ez a folyamat a dualizmus öt évtizede alatt sem zajlott le.31 A kutatások azt mutatják például, hogy a Ferenc József iránti lojalitás még a kiegyezés után is hosszú ideig mesterségesen fenntartott és táplált volt, a kedvező uralkodói imázs kialakításáért az udvarnak sok tennivalója akadt (egy időben tudatosan felhasználták erre a célra Erzsébet királynét is). Az „ősbűnt” nem lehetett végleg kitörölni az emberek emlékezetéből, hiszen Ferenc József trónra lépése egybeesett a magyar forradalom és szabadságharc eseményeivel, bár a dinasztia és 1848 kultuszának összebékítésére történtek kísérletek. Ferenc József uralkodásának 50. évfordulóján, 1898-ban például törvényileg tették ünnepnappá Magyarországon április 11 -ét, a 48-as törvények uralkodói szentesítésének napját. A kísérlet kudarcát azonban jól jelzik Rohonci Gedeon kormánypárti képviselő szavai: „mi fel fogunk ugyan menni Budára és ünnepies díszben hódolni is fogunk alkotmányos szeretett uralkodónknak, de nem visszük fel a szívünket, 30 Bővebben Gerald Stourzh: Der Dualismus 1867 bis 1918: zur staatsrechtlichen und völkerrechtlichen Problematik der Doppelmonarchie. In Die Habsburgermonarchie 1848-1918. Hrsg. Helmut Rumpler - Peter Urbanitsch. Bd. VII. ÖAW, Wien, 2000, 1177-1230. o. 31 Jászi Oszkár egyenesen az etnikumokat átfogó, fejlett politikai kultúra kialakításának a hiányát tartja a Monarchia legnagyobb hibájának: „A Habsburgok állama végül is azért omlott össze, mert nem tudott igazi szolidaritást kínálni nemzeteinek a komoly állampolgári nevelés rendszerének segítségével.” Oszkár Jászi: A Habsburg-monarchia felbomlása. Gondolat Kiadó, Budapest, 1983, 553. o. 16
