Levéltári Közlemények, 87. (2016)
1946 - a forint bevezetése - Kiss András: Ipari munkásság a hiperinflációban (Forrásközlés)
I dóságuk nyomon követése. Az ipari munkásságot nyilvánvaló módon legérzékenyebben a fizetések elmaradása érintette. A munkások az infláció drámai méreteket öltő hónapjaiban a közszükségleti cikkeket sok esetben csak a cserekereskedelem és a feketepiac útján tudták beszerezni. Kétségkívül az üzemi bizottság volt az a kulcspozíciót betöltő szerv, amely közvetlenül szembesült a gyárak egyre romló termelési színvonalával és a munkások életkörülményeivel. Az infláció okozta bércsökkenésre az MKP megoldási javaslata a termelés növelése volt. A folyamatos keresetcsökkenés és a pénz teljes elértéktelenedése a munkásságot addig nem látott mértékű, ösztönös túlélésre kényszerítette. A vállalatok üzemi bizottsági jegyzőkönyveiben szinte kivétel nélkül megtalálhatók olyan esetek, amikor a munkások bizonyos árukat személyes és családi szükségleteik kielégítésére egyszerűen eltulajdonítottak a vállalattól, és ezért felelősségre vonták őket. A források több olyan esetről is beszámolnak, amikor a Budapestről vidékre élelmiszerért elküldött munkások saját érdekükben üzleteltek, és a fizetség természetben (élelemben, fűtőanyagban) történt. Az üzemek kommunista pártbeli tagjainak az esetek túlnyomó többségében a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem sikerült megakadályozni a munkafegyelem romlását. Az Uhri Testvérek Autókarosszéria- és Járműgyár üzemi bizottsági (ÜB) jegyzőkönyve szerint Grandits Béla ÜB-elnök úgy fogalmazott: „Nincs kifejlődve az emberekben a felelősségérzet [t. i. az üzem termeléséért - K. A.]. Nemcsak követelni kell, hanem, amit kapunk, azért adni is kell valamit.”'2 Az infláció következtében a vállalatnál 1946 májusában már nem tudták megállapítani az egyes bérkategóriákat. Előfordult, hogy a vállalat 250%-os előleget fizetett ki a munkásoknak, melybe beleszámították a várható pénzromlást. Az Uhri Testvérek vállalatánál a forint bevezetését megelőzően a munkások részére egyenként állapították meg a béreket, ami átláthatatlanná tette a bérelszámolást. A munkabérek előlegben történő kifizetése azért is népszerű volt a munkások körében, mivel a pengő értéke szinte óráról órára romlott, ennél fogva ugyanazért a keresetért rövid időn belül kevesebb árut kaptak. A Felten és Guilleaume Kábelgyár Rt.-nél a munkások részéről általános magatartás volt a felvett előlegek késleltetett visz- szafizetése. Ez azt a nyilvánvaló célt szolgálta, hogy a munkásnak ne kelljen az előleg felvételekor érvényes értéken visszafizetni az összeget. A vállalat a veszteséget úgy kívánt kompenzálni, hogy az előleget valorizálva követelte vissza a munkásoktól, amibe az Üzemi Bizottság nem egyezett bele. A helyzetet végül úgy orvosolták, hogy a kábelgyáriak vállalták az előleg legkésőbb négy héten belüli visszafizetését, mely időtartam alatt a pengő többszörösen is veszített értékéből. A pengő gyors elértéktelenedése láttán a munkások már el sem fogadták kalóriajuttatásuk pénzbeli megváltását, hanem azt természetben követelték. Az üzemi bizottságok és a vállalatvezetés lényegében egymásra voltak utalva, Ipari munkásság a hiperinflációban (Forrásközlés) '2 MNL OL, Z 1192, Uhri Testvérek Autókarosszéria és Járműgyár Rt. Üzemi Bizottsága, sz. n./1946. Üzemi bizottsági jegyzőkönyv, 1946. május 3. 141
