Levéltári Közlemények, 87. (2016)
1946 - a forint bevezetése - Kiss András: Ipari munkásság a hiperinflációban (Forrásközlés)
Az 1946-os esztendő, különös tekintettel a forint bevezetésére ugyanis a bizottságok munkájának jelentős részét az élelmiszerek beszerzése kötötte le annak érdekében, hogy a vállalatvezetés az előírt kalóriajuttatást a dolgozóknak biztosítani tudja. Az üzemekre hárult a megbízhatónak tartott bizottsági tagok, vállalati alkalmazottak vidékre küldésének feladata az élelmiszerbeszerzésért. Ezeken az „üzleti utakon” az üzemek megpróbálták értékesíteni az olyan termékeiket is, mint például a lőszer, melyért cserébe élelmiszer-alapanyagot (lisztet, cukrot, zsírt, stb.) kaphattak.* 13 Sok esetben azonban az üzemek nem rendelkeztek az élelem beszerzéséhez szükséges kapcsolatrendszerrel, ezért a folyamatba kereskedőket kellett bevonniuk. Az ipari munkásság megélhetési viszonyai az inflációs időszakban rendkívüli mértékben romlottak. 1945. júliusban a munkások életszínvonala a világháború előttinek csak a 30%-át érte el. Az év végére a nehéz fizikai munkát végzők napi kenyér fejadagja 45 dkg helyett 25 dkg-ra csökkent.14 1946 januárjában egy kilogramm zsír ára 280 ezer, februárban azonban már 520 ezer pengő volt, júniusra pedig 40 ezer billió pengőre emelkedett. A vállalatok többsége ekkor heti bérelszámolást alkalmazott, ami például 1946. júniusban egy szövőgyári munkás esetében már 90 milliárd pengőt jelentett, és ezért 50 dkg zöldbabot és 18 dkg lisztet vásárolhatott.15 Növelte a munkások körében a feszültséget, hogy a vállalatok az amúgy is legyengült és alultáplált - a gépeknél sokszor összeeső - dolgozóktól késésük esetén a juttatásokat megvonták, ahogy ez az Uhri Testvérek Autókarosszéria és Járműgyár Rt.-nél is történt. Mindezen túl a feszültség egy másik formája is tetten érhető az üzemekben, éspedig az, amikor a munkások az üzemi bizottsági üléseken egymás kisebb-nagyobb ügyeskedéseit ismerve bepanaszolták és feljelentették egymást. Az ilyen és hasonló esetek kétségkívül a bérek elmaradására, így teljes csalódottságukra vezethető vissza. Az új pénz kibocsátása lezárta a háború utáni magyar gazdasági fejlődés egy szakaszát. A forint bevezetése mindazonáltal kimondatlanul nemcsak a Horthy- korszak pénznemével, hanem az annak eszmeiségével történő radikális szakítást is szimbolizálta. A munkásság előtt felcsillant a forint bevezetésével járó élet- színvonal folyamatos emelkedésének reménye. A levéltári dokumentumok közül a vállalatok üzemi bizottsági jegyzőkönyvei adnak reális képet az ipari munkásság korabeli életkörülményeiről. Forrásválogatásunkban egyes vas-, gép- és villamosipari vállalatok üzemi bizottsági jegyzőkönyvei és levelezések szerepelnek. A dokumentumok most látnak először napvilágot. MNL OL, Z 489, Vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár Rt., Üzemi Bizottsága, sz. n./1946. Üzemi bizottsági jegyzőkönyv, 1946. január 27. 14 Botos János: A pengő megsemmisülése, a forint születése, 1938-1946. Múltunk, 2016. 1. sz. 168.0. 13 Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért 1944-1948. Szerk.: Jenei Károly - Rácz Béla Strassenreiter Erzsébet. Budapest, 1966, 92. o. 142
