Levéltári Közlemények, 87. (2016)
1946 - a forint bevezetése - Gábor Péter: Hetvenéves a forint - az új valuta születése numizmatikai szemszögből
Az 1946-os esztendő, különös tekintettel a forint bevezetésére nyiségű inflációs bankjegykibocsátás felemésztette a készleteket. 1927 óta először került vízjel a magyar bankjegyek papírjába, nem számítva a szovjet Goznak cég által nyomtatott Vörös Hadsereg-pengőket és nyomdai hiba miatt még 1945 tavaszán véletlenül vízjeles papírra nyomtatott néhány 100 pengőst, illetve a nem bankjegyként kibocsátott adójegyeket, melyek papírja kezdetben ugyancsak tartalmazott vízjelet. Előállításuk egyelőre továbbra is ofszeteljárással történt, csakúgy, mint az inflációs pengők esetében. A papírpénzek közül az első napon csak a zöld színű, Pfeffer Mihály pénzjegynyomdai gépmestert ábrázoló 10 forintos címlet jelent meg. A kék színű, ugyancsak a Pénzjegynyomdában dolgozó Várszegi Gizella arcképével díszített százast néhány nappal később, augusztus 7- én helyezték forgalomba. 1947-től fokozatosan cserélték le őket jobb minőségű, nehezebben hamisítható bankjegyekre.5 Ezek már metszetmélynyomtatással készültek, és egészen az 1990-es évekig forgalomban maradtak (vízjel ugyanakkor már nem került a papírjukba). Csakúgy, mint az inflációs pengők zömét, az első forint címleteket is Horváth Endre tervezte, akinek a későbbiekben Nagy Zoltán is segítségére volt. A Petőfi Sándor arcképével díszített zöld színű 10 forintos 1947. július 25-én, míg a kék Dózsa-húszas és a piros Kossuth-százas 1948 nyarán jelent meg. Az 1946-ban kiadott 10 forintos papírpénzt 1948-ban, a kék 100-as címletet pedig 1951-ben vonták ki a forgalomból. A II. Rákóczi Ferenc portréjával ellátott, 1951-es keltezésű, barna színű 50 forintos bankjegyet csak jóval később, 1953-ban bocsátotta ki az MNB, ez a címlet egészen 1996 közepéig forgalomban maradt. Érdekesség, hogy a forint bankjegyek alnyomata- it egészen 1977-ig az 1930-as években üzembe helyezett gépeken készítették, és a sorszámozás is a régi mintákat követte 1969-ig.6 A Pénzverde már 1945 novemberében megkapta a felkérést új fizetőeszközök tervezésére, a forint érmék gyártásának kezdetét a különböző források azonban 1946 januárja és áprilisa közé teszik. Augusztus elsején réz-cink ötvözetből vert 2 filléres, alumínium-bronz alapanyagból készült 10 és 20 filléres, illetve alumínium 1 és 2 forintos, valamint (ekkor még kis példányszámban) ezüst 5 forintos érméket bocsátottak ki. Érdekesség, hogy a filléres és az egyforintos érmék hátlapján a „Magyar állami váltópénz” körirat szerepel, nem pedig az államforma megjelölése (Magyar Köztársaság), utóbbi csak a kettő- és ötforintosokra került rá. A 2 filléres és az 1-2-5 forintos címleteken ugyanakkor a Kossuth-címer is látható. Az alapanyagot részben külföldről importálták, részben hazai forrásból fedezték. Az egyforintos érmék például részben a Mátravidéki Centrálénak a hadműveletek során leszakadt és később beolvasztott alumínium távvezetékhuzaljaiból készültek, míg rezet a filléres érmék számára a Weiss Manfréd gyár csepeli készleteiből biztosítottak. Nem kevésbé autentikus forrásból készültek az 5 6 132 Rádóczy - Tasnádi: i. m. 18. o. Leányfalusi - Nagy: i. m. 11. o.
