Levéltári Közlemények, 87. (2016)
1946 - a forint bevezetése - Gábor Péter: Hetvenéves a forint - az új valuta születése numizmatikai szemszögből
I a százmillió adópengős 50, a tízmilliós pedig 5 fillér értékkel bírt még 1946. szeptember 30-ig. (A többi címlet is forgalomban maradt eddig az időpontig, de csekély értékük miatt hamar kiszorultak a használatból.) Összességében az adójegyek értéke ekkor csaknem 13 millió forintot (hivatalos árfolyamon számolva valamivel több mint 1 millió dollárt) tett ki. A „sima” pengőnek még ennyi sem jutott: a 8640/1946. (VII. 28.) ME. sz. rendelet szerint megállapított átváltási arány alapján négyszázezer quadrillió pengő (azaz egy négyes és 29 db nulla) lett volna egyenlő egyetlen forinttal, azonban ekkora mennyiséget közelítőleg sem gyártottak le. Az 1945/46-ban kibocsátásra került, csaknem 400 millió (!!!) darab inflációs pengőbankjegy együttes értéke ugyanis alig 0,01 fillérnek felelt csak meg - forintra történő cseréje ily módon fizikai lehetetlenség volt. Ez azóta is példátlan a világban lezajlott hiperinflációk történetében. Emiatt a forintra szóló ármegállapítást minden egyes termék és szolgáltatás esetében egyedileg kellett elvégezni. Valamennyi „sima” pengőbankjegy forgalmát 1946. július 31-ével szüntették meg. A 9000/1946. (VII. 28.) ME. sz. rendelet értelmében 1946. augusztus 1-én bocsátották ki az új valutát, a forintot. Bár hivatalosan 11,76 forintban határozták meg az amerikai dollár árfolyamát, a feketepiacon sokszor 40-50 forintot is elkértek egyetlen dollárért. Ez később valamelyest visszaesett, de mindvégig jelentősen meghaladta a hivatalos jegyzést. Hogy biztosítsák az árfolyam stabilitását, a bevezetést megelőző napokban szinte minden piaci szegmensben mesterségesen felhalmozták az árukészleteket, hogy a kellő árufedezet rendelkezésre álljon. Egyúttal országos méretű jegyrendszert vezettek be a biztonságos elosztás érdekében. Az amerikai csapatok által visszaszolgáltatott „aranyvonat” biztosította a nemesfémfedezetet, összesen 30 tonnányi, döntően az MNB készletébe tartozó aranyrúd és -érme érkezett vissza Magyarországra. Ez önmagában mintegy 374 millió Ft értéket képviselt.3 További mozgásteret jelentett, hogy időközben a szovjet, csehszlovák és jugoszláv jóvátételi fizetések ügyében lehetővé vált az ún. progresszív teljesítés elve a korábbi 6 év helyett 8 év alatt történő szállítási periódussal, továbbá az árufedezet révén, amelyet a szovjetekkel kötött gazdasági egyezmények biztosítottak a magyarországi piac számára.4 A magyar kormány egyúttal az MNB monopóliumává tette a külföldi fizetőeszközök, valamint az arany adásvételét is. Az új fizetőeszközök előállítása már Budapesten, az időközben helyreállított és részben külföldi segítséggel megfelelő alapanyaggal is ellátott Pénzjegy- nyomdában, ill. a Pénzverdében történt. A bankjegyek előállításához részben francia és finn importból biztosítottak biztonsági papírt, mivel az óriási menyHetvenéves a forint - az új valuta születése numizmatikai szemszögből 3 Leányfalusi Károly - Nagy Ádám: A forint-fillér pénzrendszer. Magyarország fém- és papírpénzei 1946-2006. Magyar Éremgyűjtők Egyesülete, Budapest, 2007. 9. o. 4 Uo. 8. o. 131
