Levéltári Közlemények, 87. (2016)

1946 - a forint bevezetése - Gábor Péter: Hetvenéves a forint - az új valuta születése numizmatikai szemszögből

Az 1946-os esztendő, különös tekintettel a forint bevezetésére

Már 1945 végén látható volt, hogy az infláció üteme és mértéke drasztikusan növekvő tendenciát mutat. Ezt különféle intézkedésekkel igyekeztek ellensúlyozni. Ekkor folyamodott a kormány az ún. 75%-os vagyondézsma eszközéhez.2 1946. február 28-án kivonták a forgalomból a Vörös Hadsereg által kiadott valamennyi pénzjegyet. Májusban már az egymilliárd pengős bankjegy is forgalomban volt. Ezt követően a miipengő elnevezést honosították meg, melyből a tízezres címlet volt az első (ami a gyakorlatban 10 milliárdos értéket jelentett), az utolsó pedig az egymilliárd miipengős. A június 3-án kibocsátott 100 000 miipengős bankjegy volt az utolsó olyan címlet, amelyen még szerepelt sorozat- és sorszám. A rajzolatok itt is a korábbi, hasonló címletű kiadásokat követték, így pl. a tízezer miipengős a tízezres, az egymilliárd miipengős a korábbi egymilliárdos rajzával készült, különbség csupán a szín, a kiadási dátum, valamint az értékjelzés tekintetében volt. Július 1-én ismét egyszerűsíteni kellett a névértékek jelölését: a bankjegyeket innentől kezdve az immár 12 db nullát „megspóroló” B.-pengő elnevezéssel gyártották. A B.-pengő szériáját is végignyomták tízezertől egymilliárdig, szintén az alapértékek rajzolatával, de a sorozat legmagasabb címlete, a valaha nyomtatott legnagyobb névértékű bankjegy, az egymilliárd B.- pengős már nem került forgalomba. Ezért az utolsóként, 1946. július 11-én kibocsátott százmillió B.-pengős bankjegyet - számokkal már ki nem írt, 20 db nullát tartalmazó névértékével - a legnagyobb, valaha forgalomba került címletként tartják számon. A 100 millió miipengőstől kezdve az összes B.-pengős címleten át az első 10 és 100 forintos bankjegyig bezárólag valamennyi címlet az 1946. június 3-i keltezést viseli.

1946. január elsejével bevezették az adópengőt (AP) mint elszámolási egységet. Értékét napi indexálással állapították meg a „sima” pengővalutához viszonyítva, és ennek figyelembevételével rótták ki a befizetendő adókat és járulékokat. Az adópengő 1946 májusától ténylegesen, adójegyek formájában is megjelent a közforgalomban. Mivel azonban fedezetük a gyakorlatban - a pengőbankjegyekhez hasonlóan - nem volt, szintén inflálódni kezdtek, noha az adópengő érték- csökkenése jóval kezelhetőbbnek bizonyult a sima pengőénél. Adójegyek kezdetben tíz-, ötven-, száz- és ötszázezer, illetve egymilliós címletekben léteztek, ezeket július folyamán 10 és 100 milliós címletek követték. Egymilliárd adópengős címletet is nyomtattak, ez azonban már nem került forgalomba, az egymillió kinyomtatott példányból pedig mindössze egyetlen darab maradt fenn. Ugyanakkor az adójegyeket legalább át lehetett váltani forintra: a stabilizáció kezdetekor ugyanis 200 millió adópengőben állapították meg a forint értékét. így * 10

2 Ennek értelmében az akkor forgalomban lévő három legnagyobb címletű bankjegyet, az 1000,

10 000 és 100 000 pengősöket felülbélyegezték úgy, hogy a közönségnek minden egyes bankóra a névérték háromszorosáért kellett bélyeget vásárolni. A bélyeg nélkül maradt példányok 1945. december 19-e után eredeti névértékűknek már csak 25%-át érték, december 31-vel pedig végleg értéktelenné váltak.

130