Levéltári Közlemények, 87. (2016)

1946 - a forint bevezetése - Gábor Péter: Hetvenéves a forint - az új valuta születése numizmatikai szemszögből

I Gábor Péter HETVENÉVES A FORINT - AZ ÚJ VALUTA SZÜLETÉSE NUMIZMATIKAI SZEMSZÖGBŐL 1946. augusztus elseje Magyarországon egy kaotikus gazdasági időszak lezárását jelentette. Ezen a napon vezették be az új valutát, a forintot, mely a stabilizáció jelképévé vált. Tény, hogy a kérdés számos feldolgozást megért már, a kerek évfordulóra tekintettel azonban érdemes visszatekinteni az indulás időszakára, az új fizetőeszköz „hőskorára”, amely a magyar pénztörténet egyszersmind egyik legjelentősebb állomása is. Közismert tény, hogy a világtörténelem mind a mai napig legnagyobb mérté­kű pénzromlása a magyarországi pengővalutát sújtotta. Ezt - minden ellenkező híreszteléssel szemben - még a közelmúlt két legjelentősebb hiperinflációja, az 1993/94-es jugoszláv és a 2006-2009 között több hullámban jelentkező zimbab­wei sem volt képes túlszárnyalni. A második világháborút követően a romokban heverő magyar gazdaságnak ugyanis egyszerre több olyan nehézséggel is szem­be kellett néznie, amelyek egyenként is súlyos gondot jelentettek, együttes hatá­suk azonban katasztrofális következményekkel járt. Az ipari létesítményeket lerombolták vagy leszerelték, a kevés működő üzem és bánya főleg szovjet jóvá­tételre dolgozott vagy a Vörös Hadsereg ellenőrzése alatt állt. Emellett általános volt az élelmiszer- és munkaerőhiány, és nem utolsósorban mind az Ideiglenes Nemzeti Kormány, mind a szovjetek fedezetlen pénzkibocsátással igyekeztek úrrá lenni a pénzügyi nehézségeken. Ezek a folyamatok mind hozzájárultak a pengővaluta értékének drasztikus csökkenéséhez. 1944 ősze óta a Magyar Nemzeti Bank (MNB) bankjegyei és a Vörös Hadsereg által kiadott pénzjegyek közösen forogtak a nagyközönség kezében. Utóbbiak a forgalom kisebb részét képezték, mintegy 5 milliárd pengő összérté­ket képviseltek. 1945 tavaszán az Ideiglenes Kormány megkezdte az arany- és árualap hiányában gyakorlatilag fedezetlen bankjegykibocsátást. Ezzel párhuza­mosan zajlott a nyugatra hurcolt pengőkészletek visszaáramlása is, ami még inkább növelte a jegyforgalmat. Mivel sem idő, sem anyagi fedezet nem állt ren­delkezésre újabb tervezetek elkészítéséhez, ezért több új címlet legyártásához korábbi bankjegyek vagy bankjegytervezetek ábráit használtak fel. A békebeli kiadásokkal szemben ezek egyszerűbb technikával, csak ofszetnyomással, vala­mint némi szín- és rajzolati módosítással készültek. Az elértéktelenedés követ­keztében időközben használhatatlanná vált érmék forgalmát 1945. december 31-ig bezárólag megszüntették.1 1 Rádóczy Gyula - Tasnádi Géza: Magyar papírpénzek 1848-1992. Danubius Kódex Kiadói Kft, Budapest, 1992, 17. o. 129

Next

/
Thumbnails
Contents