Levéltári Közlemények, 86. (2015)

Gyáni Gábor: Valóban korszakhatár 1945?

1945 - Korszakhatár?

az első világháború idejébe, amikor a későbbi Szovjetunió létrejöttével anti- cipálódott a majd csupán évtizedekkel később realizálódó hidegháborús megosztottság, amely a tőkés-polgári és a kommunista-szocialista berendezkedés ellenségeskedését vonta maga után. Az első világháború éveiben (és főként a rá következő időben) rakták le a majdani hidegháború alapjait, amit 1945-öt követően váltott valóra a történelem.

De ez semmi ahhoz képest, hogy milyen létfontosságú kapcsolatok láncolják egymáshoz a két háború közötti és az 1945 utáni új világrend kötelékei között felépített új Európát. Mindeme folytonosságok áttekintésével tehető kérdésessé 1945-nek mint abszolút végpontnak és kezdőpontnak az a dogmája, amely úgyszólván csak a politika- és diplomáciatörténet-írás nézőpontjának felel meg.

*

Kezdjük a kivételesen fontosnak tekintett gazdasági élettel: mit bizonyít annak alakulása 1945 cezurális jelentőségét tekintve? Első pillantásra úgy tűnhet, itt sem történt más, mint az élet más szegmenseiben, hiszen gyökeresen átalakult a gazdaság jellege és működési dinamikája: egyfelől beléptünk a szabályozott piacgazdaság világába, másfelől Kelet-Európa szovjet hatalmi övezetében elterjedt a piac nélküli centralizált gazdaság (a szocialista vagy kommunista tervgazdálkodás) rendszere. Csakhogy bármennyire új is mindez, egyik sem a puszta semmiből keletkezett. Az 1929-el kezdődő nagy gazdasági világválságra adott reformválaszként (New Deal) már 1945 előtt kezdetét vette az erőteljes állami beavatkozáson nyugvó gazdaság fokozott térnyerése, amely kezdettől összefonódott a jóléti állam kiépítésével.3 Nem is szólva azután arról, hogy a kommunista tervgazdaság eszméje és gyakorlata sem éppen 1945 után keletkezett, hanem az 1920-as években.

Tudott dolog továbbá, hogy milyen nagy volt a nyomatéka a szociális biztonság ügyének a 20. század diktatórikus rendszereiben (is), ahol az a politikai és magánemberi szabadságjogok drasztikus megkurtítását (megvonását) volt hivatva ellensúlyozni - a politikai legitimáció érdekében. A náci Németország vonatkozásában külön is hangsúlyozzák manapság ezt a rendszerspecifikusként is szemlélt vonást a holokauszt történeti irodalmának egyik markáns áramlatában.4 Nem csoda tehát, ha a náci Németország katonai legyőzésével komolyan megszívlelendő tanulságként adódott a nyugati győztes

3 Ez utóbbiról kitűnő friss történeti összefoglalás olvasható a következő munkában: Tomka Béla: Európa társadalomtörténete a 20. században. Budapest, 2009, 203-246. o.

4 Götz Aly: Hitler népállama. Rablás, faji háború és nemzeti szocializmus. Budapest, 2012. A könyv angol nyelvű kiadásának az alcímében szerepel is a welfare state kifejezés.

6