Levéltári Közlemények, 86. (2015)

Átmenet és újrakezdés - Mikó Zsuzsanna: Az új jogrend kialakulása: a népbíróságok

Mikó Zsuzsanna: Az új jogrend kialakulása: a népbíróságok

életviszonyokat, a katona érzelemvilágát és gondolkodását, a fegyelem szempontjait senki sem ismerheti jobban annál a katonánál, aki maga is ugyanabban a katonai közösségben él. Vörös János javaslatát - a levélváltásból valószínűsíthetően Erdei Ferenc belügyminiszter elutasító álláspontja hatására - Valentiny Ágoston igazságügy-miniszter nem tartotta időszerűnek. Válaszlevele szerint a népbíróságok megalakításának egyik fő szempontja az volt, hogy mindenkit, tekintet nélkül arra, hogy a fegyveres erők tagja-e vagy sem, a politikai pártok bizalmát élvező bíróság vonjon felelősségre. Az ilyen jellegű politikai szempontoknak - érvelt - a hadbíróságok természetesen nem tehetnek eleget. Valentiny más oldalról is kritizálta Vörös János minisztertársa javaslatát: „A katonaság, de különösen a tisztikar a múltban külön réteg volt, szinte állam az államban, mely magára nézve külön elbírálást, magának külön erkölcsi szabályokat igényelt és ezzel a közvéleménynek az elmúlt időkben is demokratikusan gondolkozó része oldaláról állandó kritikának volt kitéve. Félő, hogy a jelen körülmények között, mikor a demokratikus szellem jutott uralomra, a kért intézkedés ismét kihívná maga ellen a közvélemény helytelenítését, mert abban ismét a katonaság magát elkülönítő törekvéseinek sikerét látná megnyilvánulni. ”33 * 35

A felelősségre vonás kapcsán kiemelt problémaként jelentkezett az, hogy elítélhetők-e a népbírósági jog alapján a magyar politikai felső vezetés tagjai és a parlamenti képviselők, illetve a felsőházi tagok. A leggyakrabban hangoztatott érv ebben az esetben az volt, hogy a miniszterek és a miniszterelnökök csak az 1848. évi III. törvénycikk alapján vonhatók felelősségre, vagyis csak a képviselőháznak, illetve a felsőháznak tartoznak elszámolással. Azonban a népbírósági jogalkotás és a bírói joggyakorlat is ezt a szempontot teljesen figyelmen kívül hagyta, és a népbírósági jog alapján történt meg Bárdossy László, Imrédy Béla, Sztójay Döme és az 1945 előtti magyar kormányok számos tagjának felelősségre vonása. Az eljárásjogi kérdések tekintetében az igazságügy-minisztérium úgy foglalt állást, hogy az ilyen típusú perekben a Budapesti Népügyészség mint vádhatóság, a Budapesti Népbíróság pedig mint ítélkező fórum kizárólagos illetékességgel rendelkezik. A miniszteri indoklás szerint a magyar vezető elit tagjai „együtt s nem külön-külön csináltak politikát”. „Felelősségük foka, bűnösségüknek megnyugtató módon való megállapítása elsősorban egy egységes szempontok szerint lefolytatott nyomozást tételez fel, amely a történelmi hátteret és cselekmények rugóit tisztázza. ”36

33 Az idézet forrására és a levélváltás részleteire lásd MNL OL XIX-E-1-1, 1290/1945. A közellátásügyi miniszter a népbíráskodásról szóló rendelettervezet véleményezésekor azon az állásponton volt, hogy a fegyveres erő tagjaira (nem értette ide a rendőrséget és a csendőrséget) semmiképpen sem alkalmazható a készülő rendelet. Lásd MNL OL XIX-E-l-a, Ta 45.141.

36 MNL OLXIX-E-1-1, 13.195/1945.

67