Levéltári Közlemények, 86. (2015)

Átmenet és újrakezdés - Mikó Zsuzsanna: Az új jogrend kialakulása: a népbíróságok

Átmenet és újrakezdés

A Kommunista Párt azonban stratégiai jelentőségűnek tekintette a népbíráskodás irányításában meglévő befolyásának megőrzését, ezért utasította népbíráit, figyeljék meg a velük egy tanácsban működő szociáldemokrata népbírákat abból a szempontból, hogy alkalmasak-e a népbírói megbízatásra és megfelelő felkészültséggel, energiával képviselik-e a demokratikus álláspontot. A párt álláspontja szerint a jobboldali mentalitású tanácsvezetők működését fokozottan kellett figyelni. A kommunista népbírák kötelessége volt, hogy szükség esetén jelentsék az illetékes kommunista vezetőknél a túl engedékeny tanácsvezetői magatartást. A Párt vezetősége azonban úgy látta, hogy a kommunista népbírákkal is komoly gondok vannak, mivel a fegyelem meglazult, egyes ügyekben akár a jobboldalhoz is csatlakoztak a bírák a szavazatukkal, a tanácselnököknek úgy ajánlkoztak pótbírákul, hogy „kérem, én keveset kérdezek”. Tarthatatlan gyakorlatnak minősítette a Kommunista Párt, hogy a munkával nem rendelkező népbírók minden nap ott vannak a népbíróságon, így túl intim kapcsolatot alakítanak ki az ügyvédekkel és ügyfeleikkel, ami a korrupció lehetőségét rejti magában.14

Nagyon kényes kérdés volt a delegált népbírák vallási hovatartozásának ügye, amely különösen a munkáspárti népbírákkal kapcsolatban merült fel az objektivitásukat is befolyásoló problémaként. A Szociáldemokrata Párt megdöbbentően őszintén és talán kissé cinikusan tárgyalta meg ezt a kérdést. „Tényként kell megállapítani azt, hogy pártunk népbíróinak cca. 80%-a zsidó, de be kell azt is vallanunk, hogy a népbírónak jelentkező elvtársak 98%-a ugyancsak zsidó és csak 2%-a keresztény, a 2%-ból is javarésze megélhetésnek és állásnak tekinti a népbírói működést, azonkívül értelmileg nem állnak azon a fokon, hogy ne kelljen szégyenkeznünk miattuk. A zsidó népbíróknak 90%-a önálló kereskedő vagy iparos, így nem éri semmi veszteség, ha szórakozásból vagy bosszúállásból vállal megbízatást, míg a keresztény fizikai munkás feltétlenül veszteséget szenved a népbírósági tárgyalásoknál (nem kapja meg munkahelyén az aznapi olcsó ebédet, nem jó szemmel nézik, ha hiányzik, elveszti túlóráját, stb.). Ezek az intimitásai annak, hogy kénytelenek vagyunk nagy százalékban a népbíróságokon zsidó népbírákat foglalkoztatni. ”15

Az igazságügy-miniszter csak másfél évvel a népbíráskodás megindulása után, 1946. július 6-án intézett egy leiratot a pártok vezetőihez, amelyben arra hívta fel a figyelmet, hogy bizonyos élettapasztalat és feddhetetlen jellem kell a bíráskodáshoz. Az 1440/1945-ös rendelet csak annyiban határozott er'4 PSzL 274. fond 15/200. őrzési egység, Magyar Kommunista Párt Közigazgatási és Jogügyi Osztály, 1947. január 5.

^ PSzL 283. fond 27/232. őrzési egység, Szociáldemokrata Párt Közigazgatási Osztály, Közös népbírósági aktívaülés, 1946. február 16.

60