Levéltári Közlemények, 86. (2015)

Átmenet és újrakezdés - Ignácz Károly: A katasztrófa és az újrakezdés időszaka - Budapest 1945-ben

Ignácz Károly: A katasztrófa és az újrakezdés időszaka

időszakra szabott törvényeket és előírásokat alkalmazva, rengeteg üggyel küzdő, rendszerszerű, az anyagi jognak megfelelő módon működtek. ”61

Mindehhez képest egyszerűbb volt az éles váltást és az új idők eljövetelét szimbolikus politikai lépésekkel kifejezni. így került sor már 1945-ben egyes közterek átnevezésére. Utcát vagy teret kapott többek között Marx, Dózsa György, Somogyi Béla, Tóth Árpád, József Attila, Babits Mihály, Móricz Zsig- mond, Bajcsy-Zsilinszky Endre és Bartók Béla, ellenben nem maradhatott névadó Vilmos császár, Hitler, Mussolini, Tisza István, Bethlen István, Horthy Miklós, de a Berlini teret, a Német utcát vagy Svábhegyet (utóbbit Szabadság- hegyre) is átnevezték.62 A „letűnt korszakok” elítélését nemcsak a hivatalos utcaátnevezések, hanem olyan akciók is mutatták, mint például Werbőczy István szobrának ledöntése a május 1-i tömegfelvonuláshoz kapcsolódva. Mindezt nemcsak a kommunista, hanem a többi baloldali párt is történelmi igazságszolgáltatásnak tekintette, ahogy például a Dózsa-kultusz építői leginkább a népi mozgalomhoz kötődő nemzeti parasztpártiak voltak. „ 1945 tavaszán, a vesztes háborút követően, a parasztság földhöz juttatásának időszakában az »ezeréves szolgaságból felszabadult« parasztságra hivatkozó politikai pártok számára a Dózsa-Werbőczy ellentétpár látványosan tette világossá a régi és az új világ közötti különbséget. ”63 Szintén a változást jelképezték Budapesten az új szovjet hősi emlékművek, amelyek közül az elsőket már május 1-én lelepleztek ünnepélyes keretek között a Szabadság, a Vigadó és a Gébért téren.64

A demokratikus legitimáció megteremtése: önkormányzati választás65

Ahogy országos szinten az Ideiglenes Nemzetgyűlés, úgy a fővárosban az Ideiglenes Törvényhatósági Bizottság megalakulása is rendkívüli helyzetben történt, ennek megfelelően nem a polgári demokrácia szabályai szerint, azaz általános választással jöttek létre. Az utóbbinak megfelelő demokratikus legitimáció biztosítása Magyarországon a nagyhatalmak jaltai nyilatkozatából következett, és összességében a belső erők, így a függetlenségi front pártjai is szorgalmazták.

61 Pető Andrea: Népbíróság és vérvád az 1945 utáni Budapesten. Múltunk, 2006. 1. sz. 70. o.

62 Gáspár: i. m. 525-527. o. Megmaradt azonban egészen 1953-ig a gróf Teleki Pál utca Lipótvárosban.

63 Ifj. Bertényi Iván: Állt 37 évet. Werbőczy István budapesti szobra. Történelmi Szemle, 2014. 2. sz. 224—230. o. Az idézet: 228. o. https://tti.btk.mta.hu/images/kiadvanyok/folyoiratok/tsz/t- sz2014-2/bertny i .pdf

64 Gáspár: i. m. 525. o.; Bertényi: i. m. 224. o.

65 Erről részletesen lásd Hubai László: A demokrácia főpróbája - 1945. In Feitl István - Ignácz Károly (szerk.): Önkormányzati választások Budapesten, 1867-2010. Budapest, 2010, Napvilág; Ignácz Károly: Budapest választ. Parlamenti és törvényhatósági választások a fővárosban, 1920-1945. Budapest, 2013, Napvilág, 155-162. o.

49