Levéltári Közlemények, 86. (2015)

Átmenet és újrakezdés - Ignácz Károly: A katasztrófa és az újrakezdés időszaka - Budapest 1945-ben

Átmenet és újrakezdés

Miközben pártközi megállapodásokkal a kommunisták meg tudták szerezni a fővárosi polgármesteri posztot, illetve a szociáldemokratákkal közösen a fővárosi közgyűlési többséget, 1945 májusában mégis ők javasolták a budapesti ön- kormányzati választások megtartását. A budapesti támogatottságukat ugyanis kiemelkedően jónak gondolták, többek között a számukra sikeres május 1 -ei tömegfelvonulás alapján. Később az a szempont is felmerült, hogy a remélt fővárosi győzelem jó hatással lesz az utána következő országos választási szereplésükre. A választások - főleg a parlamenti - lebonyolításával és időzítésével kapcsolatban az egyes pártokon belül is különböző álláspontok ütköztek egymással. Végül augusztus végén pártközi tárgyalásokon állapodtak meg abban, hogy először a fővárosi választást rendezik meg október 7-én, és megvitatták az azt szabályozó rendelettervezet is. A Budapesten és környékén (az úgynevezett Nagy-Budapest területén) megtartott önkormányzati választás különlegességét az adta, hogy a világháborút követő években csak itt került sor helyi szavazásra, míg az ország többi területén később, 1950-ben volt akkor már tét nélküli tanácsválasztás, a szovjetizálás egyik befejező lépéseként.66

A választás szabályozása az ideiglenes kormány augusztus végi rendeletével történt, amely általános és egyenlő választójogot, pártlistákra történő titkos és közvetlen szavazást írt elő.67 Magyarországon 1945-ben volt először teljesen azonos a nők és a férfiak választójoga. A főváros egyetlen választókerületet alkotott, amelyben a mandátumokat a pártokra esett szavazatok szerint, arányosan kellett kiosztani. Mindez egyszerre jelentette a választás demokratizálását és egyben a választójog jelentős kiterjesztését a Horthy- korszakhoz képest. 1945-ben a budapesti lakosoknak kb. 70%-a rendelkezett választójoggal - szemben a Horthy-korszak 30% körüli arányával -, ami a 20. életévet, a választójogi korhatárt betöltött lakosok 85-90%-át jelentette. A választójogból kizártak köre ugyan a mai fogalmaink szerint a szükségesnél tágabb volt — főként a német nemzetiségűek, továbbá a jogszabályban meghatározott fasiszta szervezetek vezető tisztségviselőinek kizárása miatt -, de ezeket a korlátozásokat széleskörű egyetértés övezte.

1945-ben a titkos szavazás korábban kötelező jellegét eltörölték, ennek ellenére a fővárosi választáson a jogosultak 92%-a részt vett. Ez az igen magas arány nemcsak a világháború utáni új helyzettel, egy új kezdet lehetőségével magyarázható, hanem ahogy korábban láthattuk, a politikum határainak kiterjedésével, más szemszögből a társadalom nagymértékű átpolitizálódásával

66 Balogh Sándor: Választások Magyarországon 1945. A fővárosi törvényhatósági és nemzetgyűlési választások. Budapest, 1984, Kossuth, 5-17. o.; Vass: i. m. 270. o.; Hubai: i. m. 152-154. o.; Horváth - Szabó - Szűcs - Zalai: i. m. 97-101. o.

67 7460/1945. M. E. sz. rendelet. Magyar Közlöny, 1945. szeptember 1.

50