Levéltári Közlemények, 86. (2015)

Átmenet és újrakezdés - Ignácz Károly: A katasztrófa és az újrakezdés időszaka - Budapest 1945-ben

Átmenet és újrakezdés

közvetlenül az ostrom után [...] honfoglaló hősök voltak. Legtöbbje inkább csak virtusból dolgozott, inflációs fizetségért, tehát majdnem ingyen... Mégis akadtak, akik elvállalták a munkát: az Asztalos, aki a romos lécekből ágyat, asztalt, szekrényt tákolt össze, az Üveges, aki bevágta az ablakot, a Villany- szerelő, aki fényt lobbantott a romváros vakoskodó lakásaiban. Ezek az alkalmi honfoglalók és kétkezi keresztes vitézek majd mind régi, szociáldemokrata nevelésű szakmunkások voltak, akik a kaszinói becsületkódexes, virtuskodó Magyarországon megtanulták, hogy másféle becsület is van: mindenfajta becsület között a legbecsesebb és legemberibb, a munkabecsület. Néhány hónappal az ostrom után ezek a kézművesek összetákoltak a romokból egy Budapestet, ahol megint városi életet lehetett élni. ”57 Az író leírásából jól látszik, hogy az adott helyzetben mennyire fontossá és becsülendővé vált az ilyen „kézműves” tudás és tevékenység, hasonlóan az élelmiszerellátásnál már említett magánkereskedéshez.

Az élet megindulását jelezték az új kulturális és sportesemények is. Már január végén matinét rendeztek a Magyar Színházban, februárban filmvetítések voltak az Uránia Filmszínházban - a helyzetből fakadóan szovjet propagandafilmekkel -, megkezdődtek a színházi előadások is, júniusban megtartották a könyvnapot, augusztus végén úszóversennyel nyitották meg az újjáépített Nemzeti Sportuszodát a Margitszigeten, és így tovább egész évben.58

Az újrakezdéshez hozzátartozott a múlt egyfajta lezárása: a fokozatosan feltáruló háborús bűnök, illetve az ország és Budapest katasztrófája miatt még sokáig ínséges helyzetben törvényszerű volt, hogy az új hatalom és a közvélemény is a felelősök megnevezését és gyors megbüntetését kívánta. A felelősségre vonás elhúzódó folyamata az alapvetően jogos igények és büntetések mellett azonban egyre problémásabb és már a korszakban is vitatott körben és módszerekkel folyt.59 A kérdés gyors megoldása nem volt reálisan megvalósítható, főleg, hogy a közbeszédben jelen volt a felelősségi körök igen széles, bizonyos esetekben kollektív megállapítása, ugyanakkor a gyakorlatban, például az igazolási eljárások nem kiemelt ügyeiben volt kibújási lehetőség, és azokat összességében az enyheség jellemezte.60 Pető Andrea egy budapesti népbírósági ügy elemzéséből kiindulva, a téma nemzetközi és hazai szakirodalmát értékelve mutatott rá arra, hogy az akkori magyarországi „ igazságszolgáltatásban alapvetően nem sikerült megteremteni a cezúrát [...], mert a népbíróságok a különleges helyzetben alapvetően a »normális«

^ Márai Sándor: Föld, föld!... (A teljes változat). Budapest, 2014, Helikon, 256. o.

58 Gáspár: i. m. 30-31., 46-48.. 523-527. o.

59 Lásd e számunkban Mikó Zsuzsanna tanulmányát a népbíróságokról. (A szerk.)

60 Feitl: Az ideiglenesség időszaka... 18-20. o.

48