Levéltári Közlemények, 86. (2015)

Átmenet és újrakezdés - Ignácz Károly: A katasztrófa és az újrakezdés időszaka - Budapest 1945-ben

Átmenet és újrakezdés

Az újrakezdésben természetesen megkerülhetetlen szereplők voltak a szovjetek: Budapest városparancsnoka előbb Csernisov vezérőrnagy, majd 1945. február végétől 1948-ig Zamercev vezérőrnagy volt.18 Fő céljuk az volt, hogy a Vörös Hadsereg további előrenyomulásához Budapest megfelelő háttér legyen, azaz a „normális élet és rend” álljon helyre, meginduljon a hadiigényeket (is) kiszolgáló termelés. Ezt tükrözte a Pest elfoglalása után kiadott szovjet rendelet, amely többek között előírta, hogy a hatóságok, közintézmények, vállalatok „folytassák” tevékenységüket, de engedélyezte a vallási tevékenység, azaz az istentiszteletek megtartását is.19 A szovjetek szorgalmazták a közigazgatás működésének elindítását: Óbudán a korábbi elöljárót, a II. kerületben az ott fellelhető közigazgatási szakembereket bízták meg a helyi elöljáróság megszervezésével. A szovjetek tehát tudatosan törekedtek a helyi folytonosság megtartására,20 arra, hogy viszonylag gyorsan hatékony helyi hatóságok jöjjenek létre, amelyek biztosítják a számukra is fontos helyreállítási feladatokat. Jól mutatja ezt Óbuda példája. A helyi szovjet parancsnok - együttműködve a régi elöljáróval - rövid idő alatt rendet tett a közterületeken február elején: „ hogy a III. kerület ilyen hamar ekkora eredményeket tudott elérni, ez nemcsak a kerületi elöljáró helyi és személyi ismereteinek, szervezőképességének és a nemzeti bizottsággal való összeműködésének tulajdonítható, hanem annak a szédületes munkatempónak, amit az orosz katonai parancsnok diktált. ” Hiába működött akkor már Pesten a Központi Városháza a polgármesterrel, az elvágott budai részekkel nehézkes volt a kapcsolattartás, így az első időszakban a helyi szovjet parancsnok támogatásával a kerületi elöljáró önállóan intézte az összes ügyet, és szolgálta ki a szovjet igényeket, például a munkaerő kiállítását.21 Ugyanakkor a szovjet katonák nemcsak a kiépülő új hatósági szerveken keresztül, hanem közvetlenül is beleszóltak a főváros életébe, így például a számukra, de általában a város számára is sürgős eseti, de akár többnapos munkák (romeltakarítás, halottak eltemetése, stb.) elvégzésére civileket gyűjtöttek össze önállóan.22 E magyar szemszögből nem tervezhető dolgoztatás problémát jelentett, de a főváros polgármestere hiába kérte, hogy az ő hivatala központilag szervezhesse és küldhesse ki

^ Ungváry: i. m. 309. o.; Gáspár Ferenc (szerk.): Források Budapest történetéhez 1945-1950. Források Budapest múltjából IV. Budapest, 1973, Budapest Főváros Levéltára, 537. és 556. o.

*9 Budapest szovjet katonai parancsnokának rendelete, 1945. január 22. Uo. 23-24. o.-0 Jegyzőkönyv a Budapest II. kerületi elöljáróság tisztikarának megválasztásáról, Budapest, 1945. január 17. L. Balogh (szerk.): i. m. 91. o.

Jelentés a közigazgatás újjászervezéséről és a bevonuló szovjet csapatok első intézkedéseiről Óbudán. Uo. 118-122. o. Az idézet: 121. o.

“ Ez részben párhuzamosan történt a civilek hadifogolytáborba hurcolásával, de nem ugyanaz volt: ezek tényleg csak „kis munkák” voltak. A lakosok azonban sokszor nem tudhatták előre, hogy tényleges munkát kell-e végezniük, vagy hadifogolytáborba kerülnek.

38