Levéltári Közlemények, 86. (2015)
Átmenet és újrakezdés - Ignácz Károly: A katasztrófa és az újrakezdés időszaka - Budapest 1945-ben
Ignácz Károly: A katasztrófa és az újrakezdés időszaka munkásokat, közöttük jó párttagokat hadifogolytáborba visznek s azok ott eltűnnek. ”13 A főváros lakói és a szovjet katonák első találkozásai így a helyzetből fakadóan többfélék lehettek, és a lakosság számára sok esetben tragikus élményt jelentettek. Korábban a Horthy-kori antikommunizmus értelemszerűen negatív képet közvetített a szovjetekről, majd a világháború idején a náci hadipropaganda „barbár ázsiai orosz hordaként” ábrázolta a közelgő Vörös Hadsereget. Az így „felkészített” lakosok egy részének félelmei az első rossz tapasztalatok nyomán úgymond teljes mértékben valósággá váltak.14 Sokszor a Nyugat-Kelet civilizációs szembenállás sztereotip értelmezési kerete határozta meg azt, hogy az akkori értelmiségi szereplők hogyan élték meg az eseményeket, és utána hogyan ábrázolták a szovjet katonákat.15 E képbe ráadásul bizonyos esetekben a pozitív tapasztalatok is beilleszthetők voltak: a „barbár”, azaz idegen (nyelvű)16 és furcsa oroszok eszerint alapvetően közvetlenek és jóindulatúak, bár szeszélyesek voltak, megszánták a szegény gyerekeket, tisztelték az írókat, stb. Az újrakezdés politikai háttere: új szereplők és ideiglenes megoldások A korábbi fővárosi politikai vezetés és a főtisztviselők jó része elmenekült az ostrom elől. Mohay Gyula nyilas főpolgármester 1944. novemberi beiktatásán még Budapest „utolsó csepp vérünk árán” történő megvédéséről beszélt, de karácsony előtt Farkas Ákos polgármesterrel együtt „szabadságra ment”, azaz elhagyta a fővárost.17 A közigazgatás gyakorlatilag megszűnt, így az ostrom után nem volt könnyű feladat az új helyi hatalmi és igazgatási szerveket megszervezni. Vass Henrik: Dokumentumok Rákositól - Rákosiról. Múltunk, 1991. 2-3. sz. 247. o. Rákosi a levélben később felveti, hogy közvetlenül Sztálinhoz kellene fordulni e problémákkal. A március 17-i levélben ismét arról ír, hogy „a razziák Budapest utcáin újra nagyobb méreteket öltenek", ezért ezt a kérdést már felvetette a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnál, és jelezni kívánja közvetlenül a Budapestet felügyelő szovjet front vezetésének is. Uo. 253. o. *4 Pető Andrea a nemi erőszak áldozataival készített interjúk alapján állapította meg, hogy a „ [\\ad\]híradók képei végül valósággá is váltak, és a nők az oroszokkal való első találkozásaikat »filmszerűen« mesélik el. ” Pető: Átvonuló hadsereg, maradandó trauma... 101-102. o. '5 Egy csokorra való az ilyen értelmiségi (Kertész István, Kovács Imre, Kárász Artúr, John Lukács, Márai Sándor, Schöpflin Gyula) visszaemlékezésekből: L. Balogh Béni (szerk.): „Törvényes" megszállás. Szovjet csapatok Magyarországon 1944-1947 között. Budapest, 2015, Magyar Nemzeti Levéltár, 43—45. o. '6 A lakosság „pánikhangulatának” egyik fő okát - az orosz „kilengések” mellett - a nyelvi problémában, a „megértés teljes hiányában” látta a kommunista Vas Zoltán 1944 októberében. Uo. 249. o. Sipos: Mohay Gyula főpolgármester... 121-122. o.; Uő: Farkas Ákos polgármester... 225-226. o. 37
