Levéltári Közlemények, 86. (2015)
Irodalom - Migráció a 18. században (Fata, Márta: Migration im kameralistischen Staat Josephs II.) Kulcsár Krisztina
Irodalom meg a politikai színpadon, vagy akár 1766-ot (ha az utazásokra ilyen jelentős hangsúlyt kívánunk fektetni), amikor is a társuralkodó császár első utazására indult a Habsburg Monarchiában (Csehországba és Morvaországba). II. József 1768. évi bánsági utazása későbbi reformjait és rendeletéit tekintve vitathatatlanul meghatározó jelentőségű, de éppen társ- és egyeduralkodásának komplexitását vizsgálva nem feledkezhetünk meg a csehországi látogatás során gyűjtött legelső tapasztalatairól. Véleményünk szerint a könyveim második felét is érdemes lett volna másként megfogalmazni, mivel a „II. József kameralista állama” azt a benyomást sugallja, mintha a kötetben egy olyan államalakulatról lenne szó, amelynek élén mint egyeduralkodó II. József állt volna. Kétségkívül társuralkodónak számított 1765. szeptember 17-i kinevezése óta (éppen idén ünnepeljük ennek az eseménynek a 250. évfordulóját), de Mária Terézia elhunytéig semmiképpen nem beszélhetünk „II. József államáról”. Tanácskozási, véleménynyilvánítási és egyes, főként hadügyi téren bizonyos döntési joga nem jelenti azt, hogy önállóan uralkodott volna 1780 előtt, ezért elhibázottnak tartjuk, hogy a könyv címében az uralkodónő teljesen háttérbe kerül, és csupán a társuralkodó jelenik meg mint államfő. A kötet földrajzilag nem csupán azokra a területekre koncentrál, amelyek telepítési hullámait a 19. századi történészek számos alkalommal vizsgálták, így a Temesi Bánság és az egykori Bács-Bodrog vármegye (Bácska) mellett Fata újabb területeket vont be kutatásainak körébe. Galícia és Bukovina, a Habsburg Monarchia 18. század derekán megszerzett provinciái mellett a Magyar Királyság belső területei is tárgyalásra kerülnek, sőt a könyv az Erdélyi Nagyfejedelemséget is megemlíti. Érdekesség, hogy mind a hat terület esetében egymástól eltérő migrációs célt nevezhetünk meg, olyan célokat, amelyek vagy csak a monarchia déli, illetőleg északkeleti határvidékén, vagy csak a belső vármegyékben voltak érvényesek. Fata könyve mégsem e célok szerint tárgyalja a bevándorlást, vagyis nem a különféle védelmi vagy gazdasági célok szerepelnek nála rendező elvként. Sokkal inkább abból indul ki, hogy az egyes területeket tekintve részletesen bemutassa egyrészt a császár elméleti hátterét és nézeteit, amelyeket számos utazása során gyűjtött saját tapasztalatai révén még jobban meg tudott alapozni, másrészt a császár szándékát, hogy a mezőgazdasági reformok és a parasztok helyzetének javítása által elérjék az állam jólétét, a közjót - mindebben a bevándorolt német telepesek nagy szerepet játszottak. A könyv öt fő fejezetből és egy záró Hozadék című fejezetből (mintegy a kutatási eredmények összefoglalása) épül fel. Az első fő fejezet (A) historiográfiai kérdéseket tárgyal, részletes összefoglalást ad a betelepítésekkel kapcsolatos eddigi kutatási eredményekről és irányzatokról, valamint az uralkodói attitűd vizsgálatához szükségesnek tartott „abszolutizmuskutatás” könyvé- szetéről. Az utolsó alfejezet hivatott arra, hogy megvilágítsa a kötet kérdés355
