Levéltári Közlemények, 86. (2015)
Irodalom - Migráció a 18. században (Fata, Márta: Migration im kameralistischen Staat Josephs II.) Kulcsár Krisztina
Irodalom felvetéseit, meghatározza az alkalmazott módszereket, áttekintést adjon a felhasznált forrásokról, valamint tisztázzon 18. századi alapvető fogalmakat, mint például „kolonista”, „oláh”, „rác”. A második fő fejezetben (B) Fata nagyívű áttekintést nyújt a Habsburg Monarchia keleti felébe irányuló betelepítések és állami politika előzményeiről. Itt ismét a magyar történettudományban szokatlan időhatárok jelennek meg: a német betelepítések 1689 és 1771 közötti korszaka kerül terítékre. 1689 választását az ún. Einrichtungswerk des Königreichs Hungarn megjelenése indokolja, amelyet Kollonich Lipót bíboros ebben az évben nyújtott át I. Lipót császárnak és magyar királynak, és amely többek között az ország újranépesítésének és termővé tételének kérdéseit is taglalta. 1771 a Mária Terézia-kori telepítések egyik jelentős dátuma. Ehhez köthető ugyanis a Bánságba települők hivatalos „verbuválásának” beszüntetése - azonban ezt követően is érkeztek telepesek a déli területre, különösképpen Lotaringiából. Fata a könyvében aprólékosan leírja az 1760-as évekbeli bánsági betelepítések célját, költségeit és menetét, az azt mozgató politikusok és gazdasági szakemberek nézeteit is ütköztetve. A harmadik fő fejezetben (C) Fata áttér a társuralkodó utazásainak és tapasztalatainak vizsgálatára - ahogy már említettük, különösen nagy hangsúlyt fektetve az 1768. évi bánsági utazásra. Némileg kisebb hangsúllyal szerepel az 1773-as erdélyi, majd galíciai látogatás. A társuralkodó útinaplóiban és úti jelentéseiben olvasható kijelentések és megállapítások részletes bemutatása arra szolgál, hogy e példák szemléltessék II. József nézeteit a be- és kivándorlásról. Az előző fő fejezethez kapcsolódóan Fata ismételten visszatér a Temesi Bánság telepítési politikájához és gyakorlatához, külön hangsúlyt fektet a császári látogatás előtti és utáni helyzetre, mindezt alapos levéltári kutatások alapján. A találóan kiválasztott idézetek segítségével megismerhetjük a betelepítéssel megbízott kamarai hivatalnokok és a császár gyakorta egymással ellentétes nézeteit, valamint az uralkodónő, a császár és a bécsi államtanácsosok indokait a betelepítések leállítására vagy folytatására, illetve az újabb telepítési módokról, az új közigazgatási rendszer és az új gazdasági intézkedések bevezetéséről szóló javaslataikat. Mindezek után először a negyedik fő fejezetben (D) kerül szó „II. József kameralista államában” a bevándorlás és a betelepítés gyakorlati kérdéseiről - de ezt megelőzően 15 oldalon keresztül értesülünk a császár egyeduralko- dása alatti széles körű reformtevékenységéről, főként a Magyar Királyságra koncentrálva. A megelőző három fő fejezet révén Fata nagy hangsúlyt helyez a jozefinista telepítési politika kormányzati előzményeire; ezt talán érdemesebb lett volna rövidebbre fogni, mert így a könyv jelentős részében kormányzat- és politikatörténeti összefoglalást olvashatunk, amely talán nem tartozna ilyen mélységben a kötet tematikájába. 356
