Levéltári Közlemények, 86. (2015)

Átmenet és újrakezdés - Ignácz Károly: A katasztrófa és az újrakezdés időszaka - Budapest 1945-ben

Átmenet és újrakezdés

hoz) vagy éppen a szükséges döntések elmaradása (felkészülés a német megszállásra, a kiugrás megfelelő előkészítése) végül is oda vezettek, hogy a lehető legrosszabb forgatókönyv valósult meg: a hivatalos Magyarország német szövetségben elhúzódó, értelmetlen harcot folytatott a szovjet Vörös Hadsereggel szemben, amelynek során a hadszíntérré vált ország és fővárosának lakói mérhetetlen szenvedéseket éltek át. A magát 1944 márciusa, majd októbere után is jogfolytonosnak tartó államhatalom ugyanis - jelentős társadalmi ellenállás hiányában - kiszolgáltatta az ország erőforrásait a náci Németország céljainak.

Budapestnek szinte a pusztulásig, házról házra történő védelme is Hitler utasítására történt, és csak a náci hadicélokat szolgálta. Az első szovjet egységek már 1944. október közepén megjelentek a főváros környékén, majd az év végén körülzárták azt, és megkezdődött a közvetlen ostrom. De már ezelőtt megindult a város kifosztása: a nyugatra menekülő nyilas hatalom és a visszavonuló német hadsereg vitte a mozdítható értékeket.3 Ha erre nem volt lehetőség, a németek tudatosan megrongálták, illetve megsemmisítették a stratégiai jelentőségű üzemeket, gyárakat és infrastruktúrát,4 amellyel nemcsak a szovjetek előrenyomulását lassították, hanem a háború utáni élet újraindulását is jelentősen megnehezítették.

Az ostrom idején civil szempontból anarchikus állapotok uralkodtak Budapesten. A közrend megszűnt már a német uralom idején, a nyilas pártszolgálatosok terrorizálták a civil lakosságot, elsősorban, de nem csak a zsidónak tekintett személyeket, akik közül sokakat egyszerűen a Dunába lőttek. A korábban jegy rendszerre és fejadagokra épülő közellátás lényegében összeomlott, ahogy a közművek is: megszűnt a gáz- és villanyszolgáltatás, szünetelt a szemétszállítás és problémás volt a vízellátás is. A közlekedési lehetőségek is egyre korlátozottabbá váltak, főleg, hogy az ostrom során a németek az összes fővárosi hidat felrobbantották, és ezzel lényegében elvágták egymástól Pestet és Budát.5 A hidak megsemmisítése mellett a németek más, elvileg

3 Sipos András: Farkas Ákos polgármester, 1944-1945. In Feitl István (szerk.): Budapest főpolgármesterei és polgármesterei, 1873-1950. Budapest, 2008, Napvilág, 225. o. 1945 nyarán például egy kutató küldöttség Bajorországban talált meg fővárosi vagyontárgyakat: rádiumkészletet, autóbuszokat és HÉV-kocsikat, tűzoltófecskendőket, kórházvonatokat és az árvaszéki vagyont. Palasik Mária: Vas Zoltán polgármester, 1945. In uo. 245. o.

4 Bálint József: Magyarország nemzeti vagyonvesztése, 1941-1947. Budapest, 2014, Agroinform, 37. o.; Sipos András: Mohay Gyula főpolgármester, 1944-1945. In Feitl (szerk.): Budapest főpolgármesterei és polgármesterei... 121. o.; Uő: Farkas Ákos polgármester... In uo. 224. o.

5 Sipos András - Donáth Péter (szerk.): ,A nagy válságtól" „a rendszerváltásig". Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához. II. kötet, 1930-1990. Budapest, 2000, Budapest Főváros Levéltára - ELTE TÓFK, 235-238. o.; Sipos: Farkas Ákos polgármester... 224—226. o.; Gyáni Gábor: Budapest története, 1873-1945. In Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig. Budapest, 2000, Budapest Főváros Levéltára, 239-244. o.; Valuch Tibor: Magyar hétköznapok. Fejezetek a mindennapi élet történetéből a második világháborútól az ezredfordulóig. Budapest, 2013, Napvilág, 135. o.

34