Levéltári Közlemények, 86. (2015)
Disputa - Körkérdés 1945-ről. Válaszol Berend T. Iván, Egry Gábor, Romsics Ignác, Szakály Sándor, Tomka Béla
Körkérdés 1945-ről A háborúkat többnyire stratégiailag fontos területekért, illetve a területeken található erőforrásokért vívják. Ez a II. világháborúban is így volt. A későn érkező, de dinamikusan fejlődő országok, Európában mindenekelőtt Németország, Ázsiában pedig Japán a 19. század végétől törekedtek területszerzésre. Törekvéseikkel azonban minduntalan beleütköztek a nagy gyarmattartó hatalmak, elsősorban Nagy-Britannia és Franciaország, valamint az Észak- és Dél-Amerikát saját felségterületének tekintő Egyesült Államok és az eurázsiai kontinensen minden irányban terjeszkedő Oroszország érdekeibe. Ezek a konfliktusok vezettek az I. és a II. világháborúhoz, amelyek tétje egyaránt a világhatalmi pozíciók újraelosztása volt. Az erre irányuló német, olasz és japán törekvések az angolszász-szovjet háborús győzelemmel hosszú időre a süllyesztőbe kerültek. Bár gazdasági szempontból mindhárom ország viszonylag gyorsan talpra állt, sőt a japán és a német gazdaság a 20. század második felének legdinamikusabb növekedéseit produkálta, katonai erejük mindvégig jelképes, világpolitikai szerepvállalásuk pedig korlátozott maradt. Veszített jelentőségéből Nagy-Britannia és Franciaország is. A II. világháború egyik legfontosabb világpolitikai következménye tehát Európa meggyengülése, és ezzel párhuzamosan a két szárnyhatalom vagy peremállam, az Egyesült Államok és a Szovjetunió megerősödése lett. Ezzel egy olyan több évszázados korszak ért véget, amelyben a világ központja Európában - olykor Londonban, máskor Madridban vagy Párizsban - volt. A két szuperhatalom ereje és lehetőségei mindazonáltal különböztek. Az Egyesült Államok, amelyet saját területén semmiféle kár nem ért a háborúban, az 1945 utáni években olyan nagyarányú fejlődésen ment keresztül, amilyenre nem volt példa a világ egyetlen országának történetében sem. A Szovjetunió keleti területei ezzel szemben a háború alatt irtózatos károkat szenvedtek. Ezért, valamint a szovjet rendszer bürokratizmusa és rugalmatlansága miatt a Szovjetunió gazdasági teljesítménye meg sem közelítette az Egyesült Államokét. A hadiiparra és az ezzel kapcsolatos ágazatokra ennek ellenére akkora összegeket fordítottak, hogy a fegyverzet és az űrkutatás területén a Szovjetunió egészen az 1980-as évekig alig maradt el az Egyesült Államoktól. Bár a szövetségesek háború alatti nyilatkozatai egy addig sohasem volt erőszakmentes új világrendet vizionáltak, a magasztos elvek a legkisebb mértékben sem váltak valóra. Ténylegesen az történt, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió felosztották egymás között Európát és a Távol-Keletet. A Szovjetunió elérte azt is, hogy nyugati határai mentén olyan bábállamokat hozott létre, amelyek belső berendezkedése a diktatórikus és az állami tulajdonra alapított szovjet mintát követte. Az Egyesült Államok ugyancsak szorgalmazta saját rendszerének, a politikai demokráciának és a piaci elvű szabad kereskedelemnek a meggyökereztetését. A szembenállás legjobb példája 335
