Levéltári Közlemények, 86. (2015)

Forrásközlések - Bandi István: Mementó 1945-1947. Adalékok a magyar-román határ-szakasz második világháború utáni történetéhez

Bandi István: Mementó 1945—1947

akkoriban megközelítették. A Lőkösházánál történt tömeges kivégzésekkel majdnem egy időben ugyanis Biharugránál hét magyar állampolgárt, akik az államhatáron lévő csatorna bal parti, azaz román oldali részét is kaszálták a halgazdaság megbízásából, a román járőr augusztus 26-án délelőtt elvitte. Még aznap éjjel négy személyt közülük kivégeztek, a másik három sérülésekkel ugyan, de megszökött a helyszínről. Az ügyben a közeli Sarkadon tartózkodó Németh Dezső járt el személyesen, és azonnal megkezdte a vizsgálatot. Ennek gyorsaságán múlhatott az, hogy az áldozatok tetemeit mielőbb felboncolják, ugyanis az augusztusi melegben azok oszlásnak indulhattak. A román fél - magyar kezdeményezésre - vizsgálóbizottság felállítását kérte, amelynek megalakulásához azonban a román belügyminiszter engedélyére is szükség volt. A miniszteri engedély a vizsgálat lefolytatására meg is érkezett, azzal a kikötéssel, hogy a magyar fél nem vizsgálódhat. A helyi román parancsnok engedélyével azonban Németh Dezső végig jelen lehetett a vizsgálat során. Ennek során kiderült, hogy a magyar munkások letérhettek ugyan 5-10 méterre a határvonalról román területre, de a román határőrizeti szervek teljesen szabálytalanul jártak el. A szabályok szerint ugyanis Nagyváradra kellett volna vinni a határsértőket, és az illetékes román bíróság legfeljebb hat napra zárhatta volna el őket.36 A boncolás és a helyszíni nyomrekonstrukció, valamint Németh Dezső különvéleménye szerint (amelyet a bizottsági jelentés mellé nyilatkozat formájában csatoltak), a délelőtt elfogott magyar állampolgárokat estére a nagyszentmiklósi őrsről újra kivitték a határra, az elfogás helyszínétől nem messze, román oldalon. A földre leültetett hét fős csoportból a szürkületben két személy megszökött, rájuk mind a három jelen lévő katona tüzelt, és az egyik üldözni kezdte őket. A helyszínen maradt másik öt magyar állampolgár a zűrzavarban felállt. A román szakaszvezető és egy katona - attól való félelmükben, hogy a többiek is megszöknek és az elkövetkezendő vizsgálatnál tanúskodhatnak - további lövésekkel kivégezte őket. Ötük közül az egyiküknek, sérülten ugyan, de sikerült elmenekülnie. A lövéseket leadó szakaszvezető és a katonák ezután a kaszák elrendezésével azt a látszatot igyekeztek kelteni, hogy az agyonlőttek előzőleg megtámadták őket. A helyszínen készült fényképek, a túlélők tanúvallomásai és a boncolási jegyzőkönyv is azt bizonyították, hogy a katonák szabályosan kivégezték a jogtalan eljárás lehetséges tanúit.37 Az áldozatok hozzátartozói később kártérítési igénnyel fordultak a magyar Honvédelmi Minisztériumhoz, amely az ügyet illetékességből a Külügyminisztériumnak továbbította.

36 MNL OL XIX-B-10 50/1947. 3. d. Biharugrai határesemény tárgyában.

37 MNL OL XIX-B-10 50/1947/26. 3. d.

317