Levéltári Közlemények, 86. (2015)

Forrásközlések - Bandi István: Mementó 1945-1947. Adalékok a magyar-román határ-szakasz második világháború utáni történetéhez

Bandi István: Mementó 1945-1947

etnikai alapon néhány ezer németajkú román állampolgárt internált. Később, 1945 elején, a Nicolae Rádescu által vezetett kormány idején - az ottani SZEB utasítására - a román rendőrség és csendőrség a német származású román állampolgárokat gyűjtőközpontokba, illetve lágerekbe gyűjtötte össze, majd kényszermunkára küldte őket a Szovjetunióba.24 1946 novemberében a deportáltak egy részét Kelet-Ukrajnából Németország szovjet megszállási zónájába szállították. Magyar levéltári forrásokból tudjuk: innen távozott 1947. augusztus elején 13 vagy 15 személy, akik Magyarországon keresztül Erdélybe kívántak hazatérni. Az orosz nyelvű igazolvánnyal ellátott csoport háromszor próbált hivatalosan átkelni a magyar-román határon, de a román határőrizet mindannyiszor visszaküldte őket Magyarországra. Kérésükre a magyar határ- rendészeti szervek áttették őket Romániába. 1947. augusztus 31-én hajnalban a csoport egy lőtt sebekkel Magyarország területére visszaérkezett tagja tanúsította, hogy román oldalon az ottani határőrök kivégezték társait. Magyar- országon az ügyben vizsgálat indult határrendészeti és határőrizeti vonalon is. Tehát mind a belügy, mind a honvédelem érintettnek érezte magát a kialakult helyzetben. Az üggyel kapcsolatban megmaradt tanúkihallgatási jegyzőkönyvek, minisztériumi fel-, illetve átiratok valójában egyáltalán nem állapítottak meg az ügyben felelősöket, noha a belügyi jelentés konkrétan megnevezte a lökösházi határ rendőreit, akik a későbbi áldozatokat áttették a határon.

Ez utóbbi nem számított egyedi jelenségnek: a kitoloncolások, az államhatáron való áttétel kérdésével a Belügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium határrendészeti vezetése már korábban foglalkozott. A Szebenyi Endre belügyminisztériumi osztálytanácsos és Németh Dezső vezérkari ezredes, a határőrség helyettes parancsnoka között lezajlott hivatalos egyeztetés fennmaradt irataiból megállapítható, hogy a hatóságok 1947 márciusától foglalkoztak az illegális módon Magyarországra érkező, főleg erdélyi magyarok ügyével. Az egyeztetések során Szebenyi kiemelte: a „Romániával fennálló baráti kapcsolataink miatt felmerül az a kérdés is, hogy helyes állásfoglalás-e a demokratikus Magyarország részéről [a] Romániából ide átszökő katonaszökevények [...] befogadása. ”25 A felvetés álságos, hiszen a két ország között ekkor még nem létezett toloncegyezmény, így a Magyarország területére érkezőket, illetve a huzamosabb ideje itt tartózkodókat elvileg nem toloncolhatták volna visz- sza Romániába. Ezt természetesen Szebenyi is tudta, sőt azzal is tisztában volt, hogy a békeszerződés ratifikálása után sem várható változás e tekintetben. „Erdély másfélmilliónyi magyarságából - fogalmazott Szebenyi - jelen24 ACNSAS FD, dós. 011695. Internäri in lagär a cetátenilor germani - munca de reconstructie, pri- zonieri, etc.

25 MNL OL XIX-B-10 V-8. 38/1947. 3. d. Toloncolási eljárás végrehajtása.

315