Levéltári Közlemények, 86. (2015)

Átmenet és újrakezdés - Kovács Tamás: Magyarország és a világ 1945-ben. Előzmények, tervek, kilátások

Átmenet és újrakezdés

fasiszták és általában minden rendszerellenes személy és/vagy ellenálló üldözése, kivégzése. Az ország pusztulása mellett annak kifosztása is ebben az időszakban érte el csúcspontját, becslések szerint a magyar nemzeti vagyon hozzávetőlegesen 40%-a elpusztult.

Az átvonuló hadak és a sok helyen elhúzódó harcok - elég csak Budapest hosszantartó ostromára vagy a Székesfehérvár körüli harcokra gondolni - immár az átlag polgári lakosság életét is pokollá tették. Míg a nyilas uralom alatt álló országrészből a németek és magyar „barátaik” vittek el szinte minden értéket,45 addig a Vörös Hadsereg uralta részeken megjelent a SZMERS és elkezdődött az ún. „spontán jóvátétel”,46 valamint a hadifogságba esett katonák és az utcán összeszedett, hadifogolyként elszámolt civilek Szovjetunióbeli kényszermunkára való elszállítása. Mindezek mellett a szovjet katonák lakossággal szembeni viselkedése, az elkövetett atrocitások ezrei mindenki előtt nyilvánvalóvá tették, hogy a Vörös Hadsereg nem pusztán csak megszálló, hanem sokkal inkább hódító hadsereg.47

Érdemes azonban ennél a pontnál egy pillanatra megállni. Azt láttuk, hogy Magyarország - hol kényszerből, hol saját akaratából - aktív részese lett a II. világháborúnak. S bár a politikai elit egy része rájött arra, hogy Németország szövetségeseként csak a vesztes oldalon fejezheti be a háborút, a kiugrásra 1943-ban semmi esély sem volt, 1944-ben pedig oly ügyetlenül próbálták meg végrehajtani a kiugrást, hogy az eleve bukásra volt ítélve. De hogyan élte meg a magyar társadalom, az átlagember ezt az időszakot? Hosszas társadalomlélektani eszmefuttatás helyett hívjuk segítségül a kortárs írót, újságírót, Márai Sándort.

„Csak egyről nem beszélnek a parasztok, nagyságosok és méltóságosok: arról, hogy mit szenvedtek az orosz városok és falvak lakosai, s arról, hogy esztendő előtt magyar állampolgárok százezreit rúgták ki lakásukból, elvették minden holmijukat, nyomorúságos batyukkal gettókba, téglagyárakba, disznóhizlaldákba zárták őket, onnan nyolcvanával, leplombált vagonokba

45 Több ún. „aranyvonat” is elhagyta 1944-1945 fordulóján az ország területét. Az elrabolt zsidó értéktárgyakat szállító szerelvény történetét feldolgozta Kádár Gábor - Vági Zoltán: Aranyvonat. Budapest, 2001, Osiris. Az MNB aranytartalékát kiszállító vonatról lásd Botos János: A Magyar Nemzeti Bank története II. Budapest, 1999, Prescon Kiadó, 278-283. o.

46 Számos példát ismerünk teljes gyárak leszereléséről vagy éppen műkincsek Szovjetunióba szállításáról. Magával a jóvátétel kérdésével foglalkozott Honvári János: A magyar-szovjet gazdasági kapcsolatok első tíz évének néhány kérdése. Heller Farkas Füzetek, 2011. 1., 39-53.; G. Vass István: Dokumentumok a magyar-szovjet jóvátételi egyezmény létrejöttéhez. Archivnet, 2011. 2. sz. http://www.archivnet.hu/diplomacia/dokumentumok_a_magyarszovjet_jovateteli_egyezmeny- _letrejottehez.html (Letöltés ideje: 2015. október 4.)

47 Számos ilyen esetet közöl L. Balogh Béni (szerk.): „Törvényes" megszállás. Szovjet csapatok Magyarországon 1944-1947 között. Budapest, 2015, Magyar Nemzeti Levéltár, különösen 249-412. o.

30