Levéltári Közlemények, 86. (2015)

Átmenet és újrakezdés - Kovács Tamás: Magyarország és a világ 1945-ben. Előzmények, tervek, kilátások

Kovács Tamás: Magyarország és a világ 1945-ben

préselték — gyermeket, asszonyt, férfit vegyesen — ezt a nyomorult tömeget, s a vagonokban, égő hőségben hat napig utaztak a lengyelországi deportációs telepek felé, megőrültek a szomjúságtól, anyák szültek a vagonokban, és a gyermek ott hevert halotton az ölükben, s a férfiak tébolyodottan ültek a halottak mellett, húsz százalék volt a vagonokban a mortalitás. [...] S végül az auschwitzi, olmützi Vernichterunslagerekben a gyermekeket, öregeket gázkamrákban megölték, a munkabírókat egy ideig még dolgoztatták, a lányokat, asszonyokat a kísérleti telepen beoltották betegségekkel. [...] Mindezekről nem beszél senki azok közül, akik most rettegnek a beszállásolástól, és féltik a „zabrálóktól” a lisztet, a fehérneműt.”4*

,Az oroszok olyanok, amilyenek, semmit nem ígértek nekünk, semmit nem akartak tőlünk, mi üzentünk hadat nekik, s most a fegyver jogán érkeztek hozzánk, legyőzött országba, mely jogcím nélkül megtámadta hazájukat. Nem illethetjük őket szemrehányással. De a magyarok! Az egyetlen ország Európában, ahol a nemzet történelmének legválságosabb pillanatában akadt egy Szálasi-kormány, akadtak törvényhozók, akik iparkodtak megjátszani a legalitás komédiáját e horda számára! Csak hogy a zsákmányt kiegészítsék még, néhány héttel prolongálják létezésüket is, hogy elveszejtsék Budapestet s mindent, ami az országból megmaradt! Ezekkel csakugyan nincsen alku, ezek számára nem lehet kegyelem. [...] A zsidófaló, nácibarát középosztály most megkísérli, hogy mindazért, ami most történt, a nyilasokra hárítsa a felelősséget.”48 49

*

Összességében láthatjuk, hogy 1945 - a szó metaforikus értelmében - nem 1945-ben kezdődött, hanem évekkel korábban, még javában a II. világháború viharos évei alatt. A nyugati szövetségesek már 1941-ben a győzelmük utáni világon gondolkodtak a katonai segítségnyújtás és a hadműveletek tervezése mellett. Amikor a Szovjetuniót is bevonták a tárgyalásokba, akkor kétségtelen, hogy némileg módosult valamennyi fél tárgyalási pozíciója, s a meglévő ideológiai határokat nem mindig tudták átlépni. Az idő előrehaladtával egyre inkább a politikai és gazdasági kérdések uralták az egyeztetéseket, s nem annyira a konkrét katonai lépések megtervezése.

Ehhez képest a kis Magyarország vezetői gyakran nem tudtak ellenállni a csábításnak - területnek, dicsőségnek, a vagyonszerzés lehetőségének. A kevés józanul gondolkodó politikus pedig képtelen volt épkézláb alternatívát kitalálni és keresztülvinni, vagy 1944 őszén megszervezni a kiugrást, esetleg az ellenállást.

48 Márai Sándor: A teljes napló, 1945. [Budapest], 2006, Helikon Kiadó, 86-87 o.

49 Uo.

31