Levéltári Közlemények, 86. (2015)

Átmenet és újrakezdés - Kovács Tamás: Magyarország és a világ 1945-ben. Előzmények, tervek, kilátások

Átmenet és újrakezdés

mondható alakulatot kiküldeni a frontra. Azonban az 1941 nyarán kiküldött gyorshadtest nagy veszteségeket szenvedett el, s bebizonyosodott: a magyar honvédség nem alkalmas egy modern, az ország határaitól távol megvívandó háborúra. S amikor a következő évben a Kállay-kormánynak - immár német „kérésre” - már egy teljes hadsereget kellett kiküldenie a keleti frontra, az 1943 januárjában roppant súlyos veszteségeket szenvedett el.3' Emellett a magyar tiszteknek és katonáknak szembesülniük kellett azzal, hogy ez a háború ideológiai és faji háború is volt egyben.31 32

Nem volt problémamentes a nem harcoló alakulatok, vagyis a megszálló feladatokat ellátó magyar csapatok helyzete és tevékenysége sem. Ezek az erők közvetlen kapcsolatban voltak a civil lakossággal, ugyanakkor ki voltak téve a partizánok támadásainak is.33

A brit diplomácia türelme időközben elfogyott. 1941. november 29-én ultimátumot küldött a magyar kormánynak, amelyben követelte, hogy december 5- ig vonják ki a Szovjetunió területéről a magyar honvédség alakulatait. Bár az ultimátum kivitelezése nehéz lett volna, az is tény, hogy a Bárdossy-kormány- nak esze ágában sem volt teljesíteni a követelést. Ezért - a brit ultimátumban foglaltaknak megfelelően - 1941. december 7-én beállt a hadiállapot a két ország között. Másnap Új-Zéland, Kanada, Ausztrália és Dél-Afrika is hadat üzent Magyarországnak. Az már a tragikomédia kategóriájába sorolható, ahogyan Bárdossy kinyilvánította a hadiállapot beálltát az Egyesült Államokkal, amelyre a háromhatalmi egyezmény egyébként kötelezte Magyarországot.34 Összefoglalva, 1941. december idusára a Magyar Királyság valóban szinte a fél világgal, a későbbi győztesekkel állt háborúban, legalábbis papíron.

1942 februárjában Bárdossyt ugyan leváltotta Horthy Miklós kormányzó, de az őt követő Kállay Miklós kényszerpályán mozgott, s a német nyomásnak nem lehetett mindig ellenállni vagy éppen letagadni korábbi ígérvényeket. így a háborúban való fokozottabb részvétel, vagyis a közös „ősellenség” (a kommunizmus) elleni harc folytatása alapelvárás volt a németektől. Ugyanakkor a „zsidókérdés végső rendezésére” vonatkozó német felvetéseket a kormány el31 A 2. magyar hadsereg történetéről is számos könyv látott már napvilágot, amelyek közül Stomm Marcell és Lajtos Árpád memoárjai különösen figyelemre méltóak.

32 Különösen problematikusak voltak a frontról hazaérkező katonák beszámolói, fényképei, például az Einsatzgruppék működéséről vagy a magyar alakulatok partizánvadász akcióiról. A témát érinti Pihurik Judit: Hungarian Soldiers and Jews on the Eastern Front, 1941-1943. Yad Vashem Studies, 2007. 2. sz. 71-102. o.

33 Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban. Budapest, 2004, Osiris, 52-53. és 78-79. o.; Meglehetősen sok kritikát kapott az e tárgykörben megjelent, Krausz Tamás és Varga Éva Mária által szerkesztett kötet: A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban - Levéltári dokumentumok 1941-1947. Budapest, 2013, L’Harmattan.

34 Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918-1945. Budapest, 1983, Közgazdasági és Jogi Kiadó, 502-503. o.

26