Levéltári Közlemények, 86. (2015)
Forrásközlések - Csönge Attila: Adalékok és forrásválogatás az 1945-ös földosztás Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei történetéhez
Forrásközlések randumokat fogadtattak el az összegyűltekkel. Ezeket azután parasztküldöttségekkel juttatták el az ekkor még Debrecenben ülésező Ideiglenes Nemzeti Kormányhoz Mivel azonban a parasztság sok helyen még így is félt hozzákezdeni a földosztáshoz, ezért a kommunista párt a rendelet megjelenését követően is nagy számban küldte vidékre kádereit a szovjet hadsereg segítségével, hogy a földigénylő bizottságok megalakítását és a földek kiosztását mindenhol felgyorsítsák. A szovjetek nyújtotta segítséget Földi István, az egyik kommunista földosztási kormánybiztos röviden így jellemezte: „Mindenhol az elöljáróságra, a községházára mentünk, a bírót és a főjegyzőt kerestük. [...] Amíg én beszéltem, a szovjet főhadnagy kitette a pisztolyát az asztalra, s amikor én befejeztem, ő megemelte, tenyeréhez ütögette a fegyvert és a tolmács útján közölte: ha nem lesz meg a kijelölt időre a nagygyűlés, ő idejön a községházára és lelövi a bírót is, a főjegyzőt is. Simán és rendben is ment minden [...]. Hazaérve Kisújszálláson is megalakítottuk a földosztási bizottságot, kiosztottuk a nagybirtokokat. Nekem is jutott kilenc hold, életemben először dolgoztam a sajátomon. ”4 A földosztás radikalizmusának okai közül az első és legfontosabb tényező kétségkívül az volt, ami a visszaemlékező imént idézett szavaiból is kitűnik: az, hogy a földreform végrehajtásában maguk a földosztásban részesülők is vezető szerepet játszottak. A falusi szegény réteg ugyanis az elfogadott kompromisszumos földreformnál radikálisabbat tartott volna kívánatosnak. Általános igény volt, hogy a 200 holdas paraszti birtokhatárt leszállítsák 100 vagy 50 holdra, és sok helyen teljes egészében igénybe vették az úri birtokok 100 hold alatti részét is. Az elkobzások indoklása sokszor igen gyenge lábakon állt,5 ugyanis a háborús bűnösség és a népellenesség fogalmát helyben, a jogalkotók szándékaitól eltérően, igen sajátosan értelmezték. A falusi földigénylő bizottságokban tevékenykedő szegényparasztok nem csak a valóban háborús és emberiesség elleni bűnöket elkövetőktől kobozták el földjeiket, hanem sok esetben a gyűlölt módosabb gazdákat is bűnösöknek, népelleneseknek nyilvánították. így például Jászberényben a háborús bűnösség kérdésében „határozottan rámutattak arra is, hogy azok is háborús bűnösök, akik hosszú időn át csendőrszuronyokkal akadályozták meg a földnélküli parasztságnak azt a szövetkezését, szervezkedését, melynek célja az életszínvonal emelése és a kulturális fel- emelkedés lett volna. ”6 A népellenesség vádjához pedig elegendő indoknak 4 Bicskei Gábor: A nyughatatlan főispán. Budapest, 1985, 82-83. o. ^ PSzL MKP Budapesti Területi Bizottsága 38/-/1. 1945. szept. 8-9. ^ Jászsági Szabad Nép, 1945. július 22. 268
