Levéltári Közlemények, 86. (2015)
Forrásközlések - Csönge Attila: Adalékok és forrásválogatás az 1945-ös földosztás Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei történetéhez
Forrásközlések két elsősorban e levéltár iratanyagában fennmaradt, különlegesnek vagy jellemzőnek ítélt példákkal illusztráljuk. A forrásválogatás során csak a téma szempontjából releváns részeket közöljük azért, hogy több és változatosabb irat bemutatására legyen lehetőség. * A földosztás jobb megértése végett mindenekelőtt azzal kell tisztában lennünk, hogy Magyarország társadalmi-gazdasági szerkezete a mai viszonyoktól gyökeresen eltérő képet mutatott a második világháború idején. Az 1940- es években a lakosság még közel fele mezőgazdaságból élt, az Alföldön pedig még ennél is magasabb, hatvan százalék fölötti volt az őstermeléssel foglalkozók aránya. Többségük gazdasági cselédként, földmunkásként vagy törpebirtokosként dolgozva igyekezett előteremteni maga és családja számára a napi betevő falatot. A birtokstruktúra egyértelműen a nagybirtokok gazdasági erőfölényét tükrözte a nagyszámú törpebirtok ellenpólusával szemben. Mindez együtt járt azzal, hogy a mezőgazdaságból élők között óriási vagyoni különbségek voltak, és ez mérhetetlen társadalmi feszültséget generált. Nem csupán az arisztokrata földesurak és a gazdasági cselédek, de akár egy gazdagparaszt és egy törpebirtokos életnívóját is áthidalhatatlan távolság választotta el egymástól. E társadalmi feszültség létét valamennyi, a második világháború végétől meghatározó szerepet játszó politikai párt érzékelte: a kisgazdák, a szociáldemokraták, a nemzeti parasztpártiak és a kommunisták egyaránt. A pártok érdekei mellett azonban a Szovjetunió mint megszálló hatalom szempontjai is döntő fontosságúak voltak a földkérdés rendezésében. A Szovjetunió 1944 végén, 1945 elején még nem látta elérkezettnek az időt Magyarország azonnali szovjetizálására. Még tartott a háború, és sejteni lehetett, hogy a Szovjetunió ezt követően sem lesz elég erős ahhoz, hogy azonnal, nyíltan szembeforduljon szövetségeseivel. Ezért a moszkvai emigrációból hazatérő Rákosi Mátyásnak és a kommunista pártnak azt az utasítást adták, hogy lassabb, fokozatosabb hatalomátvételre rendezkedjenek be. A politikai életben nagykoalíciós kormányzást kellett folytatniuk, nem építhettek ki egyből proletárdiktatúrát. Ahogy azt a kisgazda Dobi István is megjegyezte: „A munkáspárti dolgozóknak lehetnek távolabbi céljaik, ma még azonban közös úton kell haladniok a parasztsággal, akiknek jelentős tömegeit a Független Kisgazdapárt képviseli. ”2 ^ Tiszavidék, 1946. október 3. 266
