Levéltári Közlemények, 86. (2015)

Átmenet és újrakezdés - Kovács Tamás: Magyarország és a világ 1945-ben. Előzmények, tervek, kilátások

Átmenet és újrakezdés

golbarát köreiről. így a brit titkosszolgálatnak nem volt megerőltető feladat, hogy felkelést robbantson ki Belgrádban (1941. március 26.) és egy új kormányt juttasson hatalomra, amely szöges ellentétét képviselte annak a németbarát politikának, amit elődje folytatott.25 A német vezetés ezek után úgy döntött, hogy Jugoszláviát is megtámadja, megszállja, illetve enged bizonyos szeparatista törekvéseknek épp úgy, mint néhány szomszéd állam területi elképzeléseinek.

Budapest fontos döntés előtt állt. Vagy tartja magát a korábban megkötött magyar-jugoszláv örökbarátsági szerződéshez, vagy pedig — engedve a revízió szirén hangjainak - inkább Németország mellé áll, támogatja annak balkáni hadműveleteit, mi több: maga is aktívan részt vesz bennük.

A magyar politikai elit, tudván, hogy a brit kormány miként fogja értékelni a Jugoszlávia megtámadásában való közreműködést,26 mégis engedett a német követeléseknek. A felvonulási terület biztosításáért és a háborúban való részvételért cserébe Magyarország visszakapta a Muravidéket, a Muraközt, a Baranyai háromszöget és Bácskát. Teleki Pál miniszterelnök azonban meghasonlott önmagával és öngyilkosságot követett el (1941. április 3.). Híressé vált búcsúlevelében a nemzet becsületének fontosságára hívta fel Horthy Miklós kormányzó figyelmét. Bár nem e tanulmány feladata annak részletes elemzése, hogy 1941 áprilisa és 1944 ősze között milyen események történtek a Délvidéken, de néhány fontosat közülük mégis szükséges kiemelni. Az egyik, hogy a területen szinte a kezdetektől fogva erős partizánveszély volt. így a honvédség, adott esetben a csendőrség segítségével, számos kisebb-nagyobb partizánrazziát hajtott végre a Bácskában. Ezek közül a tragikus végű 1942. januári a legismertebb és a leginkább feldolgozott („hideg napok”).27 Másrészt a Délvidék etnikailag erősen vegyes összetételű volt, s a magyar elem az abszolút arányt tekintve kisebbségbe szorult. Az etnikai arányok megváltoztatásának egyik módozata volt a bukovinai székelyek betelepítése a területre - akik aztán 1944-ben kénytelenek voltak elmenekülni -, a másik pedig a nyűt etnikai tisztogatás. A magyar hatóságok az I. világháború után beköltözött és/vagy betelepített szer- bektől akartak megszabadulni. A dobrovoljácok internálására például öt tábort hoztak létre a Bácskában, hogy aztán innen szállítsák át őket szerb területre.28

Magyarország számára a következő nagy próbatétel 1941. június végén volt. Bizonyos magasabb katonai és politikai körökben köztudott volt, hogy

25 Sabrina P Ramet - Sladjana Lazic: The Collaborationist Regime of Milan Nedic. In Sabrina P. Ramet - Ola Listhaug: Serbia and the Serbs in World War Two. London, United Kingdom, 2011, Palgrave Macmillan, 17—43. o.

26 Bár ekkor Nagy-Britannia még nem üzent hadat a Magyar Királyságnak.

27 A. Sajti Enikő: Délvidék, 1941-1944. Budapest, 1987, Kossuth Kiadó, 152—168. o.; Uő: Az újvidéki razzia elő- és utótörténete. História, 2011. 9. sz. 29-34. o.

28 Uő: Székely telepítés és nemzetiségpolitika a Bácskában. Budapest, 1984, Akadémiai Kiadó, 63. o.

24