Levéltári Közlemények, 86. (2015)

Kilátó - Cosmin Budeancá: A romániai németek Szovjetunióba történő 1945-ös deportálása román szemszögből. Esettanulmány: Hunyad, Fehér és Szeben megyék

Cosmin Budeancä: A romániai németek Szovjetunióba történő 1945-ös deportálása

A románok reakciói a deportálás után

Miután a németeket szállító teherautók és vonatok elmentek, az érintett településeken nagyon feszültté vált a hangulat. Úgy tűnik, hogy a románok véleménye nagyon megosztott volt a történtekkel kapcsolatosan: többségük szomorú volt és aggódott az elszállítottak sorsa miatt, de voltak olyanok is, akik boldogak voltak, és azt hitték, hogy mindez egy természetes ellenreakció részét képezi az addig - főképp a háború évei alatt - a németek által tanúsított felsőbbrendűségi hozzáállás miatt. „A románoknak rosszul esett... Mindenkinek rosszul esett, amikor elmentek a szászok. ” (Romulus Hetei) „ Lehangoltak voltak. Szörnyű volt. Egyfajta gyászos hangulat ereszkedett a városra, az egész lakosságra, mivel valamiképpen mindnyájan kötődtünk a családjaikhoz, mindenki érzett egyfajta megbecsülést, tiszteletet, barátságot a szászok iránt, mert egyszerű emberek voltak, nagyon vendégszeretőek, jósztvűek, nagyon jók, nagyon kommunikatívak..., minden jó tulajdonságuk megvolt. Emberek voltak az emberek között... És mindenki érzett valamiféle tiszteletet, megbecsülést velük szemben, mint ahogyan én is, és ez még ma is megvan. ” (Brandu§a Maria) „Egyesek azt mondták: »Jól tették, mintsem, hogy a románokat vitték volna!« Mások, akik itt többnyire szomszédok voltunk, ... sajnálkoztunk és még sírtunk is. Látható, hogy milyen rosszak az emberek még ma is... egyesek boldogak voltak, mások pedig ténylegesen együttéreztek velük. ” (Székely Cornelia) „Bánkódtak. Voltak olyanok is, akik azt mondták: »Úgy kell nekik!«, de egyesek bánatosak voltak. ” (Bo§orogan Maria)

A deportáltak visszatérése

Röviddel az elszállításuk után a németek egy részét, akik komoly egészség- ügyi problémákkal küzdöttek vagy nem tudták felvenni az elvárt munkatempót, nem teljesítették a követelményeket, azokat Németországba küldték, és 1947-től kezdődően Romániába is kezdtek visszatérni az első személyek.26

A Szovjetunióban eltöltött idő kapcsán a román kollektív emlékezet nem sokat csalt; az interjúalanyok gyakran azt mondták, hogy a németek 4—5 év múlva tértek vissza, de persze voltak olyanok is, akik tévedtek. „ Úgy négy évet lehettek oda... ” (Teposu Monica) „Nem emlékszem, hány évet maradhattak, de sokáig oda voltak, egynéhány évet..., hármat-négyet.” (Brendea Valeria) „Egyesek öt évet maradtak, mások kevesebbet... , melyiket, hogy vitték. ” (Hetei Romulus)

26 Andrei Roth: Nationalism sau democratism. Tärgu Mure§, 1999, Pro Europa, 317. o.

225