Levéltári Közlemények, 86. (2015)

Kilátó - Cosmin Budeancá: A romániai németek Szovjetunióba történő 1945-ös deportálása román szemszögből. Esettanulmány: Hunyad, Fehér és Szeben megyék

Kilátó

emiatt az oroszok nagyon fel voltak háborodva. ‘71-ben, amikor én Moszkvában voltam, az idegenvezető elvitt minket, hogy mutassa meg, meddig törtek előre a németek... Már nagyon kevés hiányzott, és bevonultak volna a városba. Mindenesetre az oroszok nagyon fel voltak háborodva... és később megtorlással válaszoltak. ” (Maria Brandu§a)

A németek deportálásának okaira vonatkozó kérdésre a Bencenc községben lakó Herlea Vasile részletes elemző választ adott, amelyben mind a gyerekkori emlékeit, mind pedig az utólag szerzett információit összegezte. „Összegyűjtötték és elvitték őket... és azt hiszem, hogy leginkább azért, mert először a németek harcoltak az oroszok ellen. Tudom, hogy akkor a románok is a németekkel álltak szövetségben és a Szovjetunió ellen harcoltak, vagyis az oroszok ellen. Igen ám, csakhogy ezt követően ’45 után mindez megváltozott... Emlékszem, hogy gyerek voltam, vagy öt éves lehettem, és a nagyszüle- im a falu alsó részében laktak, az állomás felé, és a faluba bejöttek az oroszok, és akkor már a románok is Németország ellen fordultak. Úgyhogy őket vitték el bosszúból, mivel az oroszok ellen harcoltak. ”

Vélemények és feltételezések az utazás célállomásáról

A vizsgálat tárgyát képezte az a kérdés is, hogy mit tudtak a románok arról a helyről, ahova elszállították a németeket. Nehéz megállapítani, mire is utalnak pontosan a válaszok: arra, amit 1945-ben tudhattak, vagy arra, amit a németek visszatérése után tudtak meg. A válaszok elemzése alapján hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az információkat nagyban befolyásolta az a tudás, amit később szereztek. Azonban függetlenül attól, hogy mikor értesültek az utazás célállomásáról, azt gondoljuk, érdemes idézni a vallomásokból. Az interjúalanyok többsége „Oroszországról” beszél mint végállomásról, de sokan közülük precízebbek voltak, és az Urál vidékét, a Donyec-medencét, vagy éppen Szibériát említették. „Isten tudja, merrefelé vitték őket. Csak amiután visszajöttek, mondták el, hogy Oroszországban lágerekben voltak. ” (Székely Cornelia) „Addig azt beszélték, hogy munkára viszik őket Oroszországba, a Kaukázusba, vagy ahol éppen voltak. ” (Irimie Maria)

„Én úgy tudom, hogy az Urálba.” (Bolca Maria) „Nem lehetett tudni, hova viszik őket..., de gyanítani lehetett, hogy Oroszországba, a Donyec-meden- cébe, szénbányákba... kényszermunkára.” (Barbon loan) „A nagy többséget Oroszországba deportálták, a Donyec-medencébe, valahova bányamunkára az Urálba.” (Bädicä Ion) „Koncentrációs lágerekbe, a szibériai részekre.” (Herlea Vasile)

224