Levéltári Közlemények, 86. (2015)

Kilátó - Cosmin Budeancá: A romániai németek Szovjetunióba történő 1945-ös deportálása román szemszögből. Esettanulmány: Hunyad, Fehér és Szeben megyék

Cosmin Budeancä: A romániai németek Szovjetunióba történő 1945-ös deportálása

olyan esetet is megemlít, ahol a „megegyezésnek” külön pénzügyi vetülete is volt. „Akkoriban sokan házasították a lányaikat románokkal azért, hogy megmenekülhessenek, hogy ne küldjék el őket átnevelésre Oroszországba, vagy tudom is én hova. Hát Tárlea nem elvette Mitzót?... Kérem szépen, a saját vagyonára is gondolt..., de elvette, azért házasodtak meg, hogy el ne vigyék Oroszországba. Voltak néhány an... Ott volt még Stoicut, aki elvette a Teutsch-ék Mitzóját... Megszámlálhattad az ujj adón, nem voltak azért annyira sokan... És ugyan bizony, egynéhány ilyen házasság tartós is maradt. ” Constantin Gabor, aki 1945 januárjában Bencenc24 községben katonaként szolgált, több olyan próbálkozásra emlékszik, amely a falubeli németek megmentésére irányult mind a hatóságok, mind az egységében szolgáló bajtársai részéről. „Volt egy bajtársam, aki meg akart menteni az elviteltől egy lányt, és el akarta venni őt... Hát, odajött hozzám: »Te Gabor, mit csináljak, mert nem akarom, hogy elvigyék Malvinét.« Nagyon szép lány volt, jó családból. És este, gyertyafénynél vette el feleségül, itt a sarkon, ahol akkor a polgár- mesteri hivatal volt. Emlékszem, hogy akkor engem is megkért valaki: »Istenem, házasodj meg a lányommal! Nem kell egy pillanatra sem vele maradnod, nálam fog lakni, miután vége lesz, kész, elválsz tőle és szerencsét.« Jó családból származott, malmuk is, vagyona is volt, anyagilag jól állt. Unokatestvérek voltak a katonatársam feleségével. Nem akartam..., mert a németek olyan emberek voltak..., akik felsőbbrendűeknek tartották magukat velünk szemben. Nem tettem meg ezt a dolgot, de csak megmentettem. Azt mondtam neki: Istenem, magam fogom megmenteni őt neked! Elmentem a katonaorvosunkhoz és elmagyaráztam neki a dolgot... És a mieink velünk tartottak, bárkit megmentettek volna... »Istenem, a leány beteg, ebben szenved... Oroszországig meghal, és kár érte. ..«És az adott neki egy bizonylatot, hogy tüdőbetegségben szenved...és így őt is megmentettem. Ezek után szintén egy kollegámmal házasodott össze. Nem tudok más ilyen esetről itt a mi falunkban, Aurel Vlaicuban, de más helyeken volt éppen elég. ”

Más leleményes megoldásokat is kitaláltak a deportálástól való megmentésre, az orvosi bizonylatoktól kezdve egészen a hatóságok megvesztegetéséig. „Mi nem akartuk, hogy elvigyék a németeket Oroszországba, csakhogy ott volt a törvény, de amennyire csak lehetett, védtük őket. Akkoriban Rádulescu volt a polgármester... Fiatal fiú volt, jó fiú, és járt-kelt... és azt mondta: »Te, gyere még szedegessünk, s így még szedegessünk ki belőlük, hogy ne vigyék el mindnyájukat!« És én elmentem és hoztam nekik orvosi bizonylatokat: az egyik »túl öreg«, a másik »reumás«, a harmadiknak meg mit tudom én mi

“4 Bencenc, románul Aurel Vlaicu. Község a romániai Hunyad megyében. (A ford.)

221