Levéltári Közlemények, 86. (2015)

Kilátó - Cosmin Budeancá: A romániai németek Szovjetunióba történő 1945-ös deportálása román szemszögből. Esettanulmány: Hunyad, Fehér és Szeben megyék

Cosmin Budeancä: A romániai németek Szovjetunióba történő 1945-ös deportálása

Amint már említettem, az élelmezés kérdését azoknak kellett megoldaniuk, akik deportálásra voltak kijelölve; megengedték nekik, hogy 15 napra élelmet vegyenek magukhoz.22 Ám a hatóságok által kiadott rendeletek és a valós helyzet között sokszor eltérés volt. Nem egy esetben az éjszaka összegyűjtött deportáltak csak egy kis csomagot tudtak összeállítani, amelyben néhány szál ruha és nagyon kevés étel volt. Az ezzel kapcsolatos vallomások megegyeznek. „Nagyon kevés dolgot vehettek magukhoz, csupán csak néhány ruhácskát...” (Maria Bogorogan) „ Csak ruhákat vihettek... Nem hiszem, hogy megengedték nekik... nem volt szabad másvalamit magukkal vinni...” (Dorica Balosin) „Úgy vitték, amiben éppen fel voltak öltözve, csak ennyivel... Semmi többet nem volt szabad elvinni... ” (Ana §tefan)

Branduíja Maria asszony, aki a Szászvárosból (Ora§tie) Dévába tartó német deportáltak csoportját kísérte, érdekes adatokkal szolgált: szerinte a deportálásra kijelöltek csomagokat kaptak a hatóságoktól. Azt azonban nem pontosította, hogy mit is tartalmaztak. „Nagyon kevés... egy csomag, amely... már nem tudom mekkora lehetett, mindenesetre súlyukra nézve semmiképp sem több tíz kilónál. Ennivaló egy vagy két napra, valami ilyesmi. És emlékszem, hogy Déván csomagokat készítettek, és mindenkinek adtak belőle... de nem tudom, mi volt bennük... ”

A legtöbb helységben a deportálásra kijelölteket a helyi iskolában, kultúrház- ban, vagy - mint Szászváros esetében — a moziban tartották vissza néhány napig. „ Összegyűjtötték őket ott az iskolában, a templomban. Bezárták oda, hogy másnap már vihessék is őket... ” (Romulus Hetei) „Ahol volt akkoriban a mozi, oda gyűjtötték össze mindannyiukat, abba a terembe. És mindennek a teteje, hogy az szintén egy németé volt... a Schulterié. Nagy dráma volt. ” (Maria Brandu§a)

Azért tartották őket vissza néhány napra a lakhelyük szerinti helységekben, mivel sokan voltak, ezért nem tudták mindannyiukat egy éjszaka alatt összegyűjteni, az elszállításnak viszont szervezetten kellett lezajlania. így néhány napra azok a helyek, ahova összegyűjtötték az embereket, valóságos zarándok- helyekké váltak: állandóan jöttek a hozzátartozók ruha- és élelmiszercsomagokkal, mások pedig búcsúzkodni vagy pusztán csak kíváncsiságból. Mivel az ehhez hasonló drámai pillanatok viszonylag ritkák egy közösség életében, könnyű megmagyarázni, hogy miért mentek a románok is oda. „Mindnyájan ott voltunk az iskolánál, mivel ha jó kapcsolatban voltunk velük, oda mentünk mi is, hogy lássuk, miként szedik össze őket... Sírtak szegény emberek, mindenki sírt...Nem számított, hogy románok vagy svábok voltunk, mert nagyon összetartóak voltunk... Mindenki aggodalmaskodott, ők sírtak ... reménytelenek vol22

§andru: Deportarea germanilor din Románia in Uniunea Sovieticü... 8. o.

219