Levéltári Közlemények, 86. (2015)
Kilátó - Cosmin Budeancá: A romániai németek Szovjetunióba történő 1945-ös deportálása román szemszögből. Esettanulmány: Hunyad, Fehér és Szeben megyék
Kilátó el őket, az élelmet a polgármesteri hivatalok biztosították, az elhurcoltak családjaitól vagy honfitársaiktól történő rekvirálás által.14 A németek deportálás céljából való összegyűjtése 1945. január 1-én éjszaka kezdődött. Az első időszakot alacsony intenzitás jellemezte, és ez csak a hónap második felében változott; többségüket ekkor vitték el, így az akció február 1-én véget ért.15 A deportálásról szóló első információk „nem hivatalosan” 1944. december elején váltak ismertté, jóval azelőtt, hogy a központi szervek titkos utasításai eljutottak volna a helyi hatóságokhoz.16 A meginterjúvolt románok egy része megerősíti ezt, de nyilvánvaló, hogy inkább rémhírek terjedtek. „Hát, lehetett hallani... hallatszott. Hát, a Schwartzé [értsd: Schwartz lánya — a ford.], aki egy orosz ezredessel élt, na, szóval tudni lehetett, hogy elviszik a szászokat, mert ő már kapcsolatban állt azzal [értsd: az orosz ezredessel - a ford.], a hírek pedig terjedtek...” (Avram Opincar) „ Úgy egy-két héttel előtte hallatszott, hogy elviszik a szász lányokat... oda Oroszországba! És elvitték őket... ” (Saveta Cápántalá) Ebben az összefüggésben érdekes a szászvárosi17 Maria Branduga tanúbizonysága, aki a Belügyminisztériumban dolgozott, és annak ellenére, hogy tudott a deportálásról, továbbá voltak német barátnői, nem mondott nekik semmit, mert ezt szigorú felsőbb parancsok tiltották. „A rendőrségen tudtak róla, de azt tilos volt nyilvánosságra hozni. Mi hivatalnokok három-négy nappal előtte tudtuk, de nem volt szabad mondanunk semmit. A velük való barátságunk ellenére némának kellett maradnunk e tekintetben. ” Azok mellett, akik rendelkeztek bizonyos információkkal, számos olyan személy is van, aki azt állította, hogy semmit sem lehetett tudni. „Senki nem tudott semmit. Félt, hogy letartóztatják, különben mondta volna. ” (Aurelia Vlaicu) „Semmit nem tudtak, mert ha tudják, megtehették volna, hogy elmennek, álcázzák magukat vagy eltűnnek. így amikor elkezdték, amikor már tudni lehetett, késő volt. ” (Maria Branduga) Érdemes kitérni arra is, hogy a meginterjúvolt románok szerint ki hozta meg a németek deportálásáról szóló döntést. (A valóságban a romániai Szövetséges Ellenőrző Bizottság.)18 Társadalmi és szakmai helyzetüktől függően egyesek úgy vélték, hogy a rendőrség és az oroszok, mások szerint pedig 14 Uo. 15 Uo. 8-9. o. 16 Uo. 8. o. ^ Szászváros, románul Orä§tie. Város a romániai Hunyad megyében. (A ford.) ^ §andru: Deportarea germanilor din Románia in Uniunea Sovieticä... 8. o. 216
