Levéltári Közlemények, 86. (2015)

Kilátó - Cosmin Budeancá: A romániai németek Szovjetunióba történő 1945-ös deportálása román szemszögből. Esettanulmány: Hunyad, Fehér és Szeben megyék

Cosmin Budeancä: A romániai németek Szovjetunióba történő 1945-ös deportálása

a polgármesteri hivatalok. „A rendőrség készítette [a listákat]. A helyőrségi parancsnokság az oroszokkal. ” (Avram Opincar) „A Városházától... ”. (Ana §tefan) A Belügyminisztériumban dolgozó Maria Brandu§ának jóval pontosabb információi voltak, és azt állította, hogy „a Román Hírszerző Szolgálat, de az NKVD felügyelete alatt”, amely „mindenesetre nagyon jól volt informálva, mindent tudott”.

Meg kell említenünk, hogy a németek összeszedésével megbízott csoportokat és bizottságokat megalkuvó helyi lakosok is támogatták bizonyos előnyök megszerzése érdekében, amint azt egyes megkérdezettek állítják. „ Ezek, akik beiratkoztak a pártba, a falu leghitványabb emberei voltak. Egy üveg pálinkáért is eladtak volna. ” (Aurelia Vlaicu)

A megkérdezettek emlékei szerint a már említett csoportok az esetek többségében orosz katonákból álltak, akik mellett román katonák, esetleg más hatósági emberek is voltak. „Senki nem látta a faluban, amikor elvitték őket, de az orosz hadsereg ott volt és elvitte őket. ” (Mihai Pipernea)

„A csapatok, melyek összeszedték őket vegyesek voltak, román és orosz katonákból álltak. Azokat, akik átvették, az NKVD kísérte. Minden csapatnál volt egy-egy orosz. ” (Maria Brándu§a)

A lakhelyről való elhurcolás, a deportálás a sztálini eljárás alapján történt, amelyet utólag sikeresen alkalmaztak Romániában is. így a letartóztatásokat többnyire éjszaka vagy kora reggel hajtották végre azért, hogy teljes mértékben a „meglepetés” erejével hassanak. „Éjszaka minden családhoz odamentek: Na, ezt viszed el! Amennyiben ketten voltak ugyanabból a családból, akkor kettőt vittek el... ” (Vasile Parvan) „Éjszaka vitték, jöttek, megfogták és elvitték őket. ” (Cornelia Székely)

Habár a tanúk nem tudtak túl sok részletet megjegyezni e napok történéseiből, a deportálták száma kapcsán mindez megváltozik. Egy kompakt embercsoport képe vésődött be a legtöbb interjúalany emlékezetébe, még akkor is, ha a „mérési egységek” váltakoznak az „összestől” vagy a „soktól”, el egészen a „néhányig”, vagy éppen pontos számokig. Nyilvánvaló, hogy a deportáltak számának megállapításához19 a román tanúk nem feltétlenül a legmegfelelőbb források, azonban e kutatás kontextusában, és tudva azt, hogy mindez pontatlan, megemlíthetjük ezeket az adatokat is. „Innen a faluból vitték el a legtöbbjüket, vagy 30-at, valami ilyesmi... nők és férfiak. Igen, férfiak nem voltak olyan sokan, mert a fronton voltak. ” (Aurel Cämpean) „Azt hiszem, hogy volt úgy száz személy. Sok asszonyt deportáltak... ” (Romulus Hetei)

Egyes becslések szerint 70-75 ezer személyt deportáltak. Dumitru §andru: Mi f cári de populafie in Románia (1940-1948). Bucure$ti, 2003, Editura Enciclopedicä, 256. o.; Hannelore Baier (ed.): Germanii din Románia 1944-1956. Sibiu, 2005, Honterus, 10. o.

217