Levéltári Közlemények, 86. (2015)
Történetek, sorsok, legendák - Völgyesi Zoltán: Málenkij robot és a zsidó bosszú legendája Hajdúnánáson
Történetek, sorsok, legendák Becslések szerint a Szovjetunióba hurcolt magyar foglyok mintegy harmada civil volt, nem katona. A polgári lakosság elhurcolása két hullámban történt. A fogolygyűjtés első hullámára közvetlenül a hadműveletek után került sor. Egy-egy nagyobb település elfoglalása után két-három nappal a szovjetek rendszerint romeltakarítás vagy egyéb munkák ürügyén gyűjtötték össze az embereket. Ez a málenkij robot eredeti értelme („egy kis munka”), amiből gyakran többéves szovjet fogság lett. De más megtévesztő módszert is alkalmaztak, például a községházán összeíratták a katonakorú férfiak névsorát, majd berendelték őket. Máshol a hadköteles korban lévő férfiaknak igazoló papír, ún. dokument megszerzéséért kellett megjelenniük a szovjet parancsnokságon. A gyanútlanul megjelenőket aztán nem engedték haza.21 Az elhurcolás második hulláma az első után egy-két hónappal kezdődött. Ez a korábbinál jóval szervezettebb, gondosan megtervezett és előkészített akció volt, mely azonban nem terjedt ki az egész országra, s főként német nemzetiségűeket, illetve német nevűeket érintett. A tömeges fogolyejtés szovjet gyakorlata mögött különböző okok húzódtak meg. A szakirodalom alapján a következő főbb okokat különböztethetjük meg: 1) a Szovjetunió munkaerőszükségletének kielégítése elhurcolt hadifoglyokkal, internáltakkal és más polgári lakosokkal; 2) az elfoglalt területek pacifikálása a férfilakosság elhurcolásával; 3) a hadifogoly-állomány kiegészítése fogságba vetett civilekkel nagyobb harcok idején, illetve a Vörös Hadsereg vártnál lassabb előrehaladása esetén; 4) a német nemzetiségűek (és helyenként német nevűek) deportálása a Szovjetunióba a kollektív bűnösség elve alapján. A háború folyamán hatalmas veszteségeket szenvedő és nagy létszámú hadsereget fenntartó Szovjetunióban óriási munkaerő-hiány volt, miközben az európai országrésze újjáépítésre várt, ezért a hadifoglyokat és a civilként elhurcolt foglyokat mint „ingyen munkásokat” munkaerő-szükségletének kielégítésére használta.22 Feltételezhető, hogy a hadifoglyok létszámára vonatkozóan a szovjetek rendelkeztek területekre lebontott „tervszámokkal”.23 Ha egy-egy hadművelet során a betervezett kontingenst nem sikerült frontkato91 Magyar területen először Maros-Torda megyében alkalmazták ezt a módszert a szovjetek. Stark Tamás: Magyar foglyok a Szovjetunióban. Budapest, 2006, Lucidus Kiadó /Kisebbségkutatás Könyvek/, 34. o. 99-- A Szovjetunió az újabb kutatások szerint 27-30 millió embert vesztett a második világháborúban, miközben a világ legnagyobb szárazföldi hadseregét tartotta fenn. Ennek létszáma 1945 elején 7,1 millió, 1945 nyarán már 11,3 millió főre rúgott. Bognár Zalán: Magyarok hadifogságban Magyarországon. Hadifogoly-gyűjtőtáborok Magyarországon. Budapest, 2010, Argumentum, 31. o. 23 Stark Tamás: Budapesti civilek elhurcolása a Szovjetunióba (1945. január 15-18.) Történelem és Muzeológia - Miskolci Internetes Folyóirat, 2014. 2. sz. 76. o. http://www.hermuz.hu/hom/im- ages/latogatoinknak/history-journal/pdf/l_2014_2/STARK.pdf 194
