Levéltári Közlemények, 86. (2015)

Történetek, sorsok, legendák - Völgyesi Zoltán: Málenkij robot és a zsidó bosszú legendája Hajdúnánáson

Völgyesi Zoltán: Málenkij robot és a zsidó bosszú legendája Hajdúnánáson

nián keresztül. Előbb a romániai Foksány16 elosztótáborába kerültek, majd innen többségüket, mintegy 220-230 főt17 a Dnyeszter-parti Bender18 hadifogoly- táborába szállították, ahol a rendkívül rossz körülmények, a hiányos táplálkozás, az ivóvíz hiánya, az egészségtelen viszonyok és a fellépő járványok (vérhas, flekktífusz) következtében nagy részük rövidesen meghalt. Körülbelül 300 fő lehetett az elpusztult nánásiak száma 1945 tavaszán, amikor a világháború még nem is ért véget, s a háborút követően alig húszán tértek haza.19 Nagy vesztesége volt ez a nánási családoknak, szinte mindenkinek volt közelebbi vagy távolabbi rokona a veszteséglistán. Egyben súlyos szociális következményekkel járt: a közvetlenül érintett családok közül sok kereső nélkül maradt és nyomorúságos helyzetbe került.

Miért deportálták a civileket a Szovjetunióba?

Kezdettől foglalkoztatta a helyi lakosságot, különösen a férjeiket és fiaikat vesztett asszonyokat s más hozzátartozókat, hogy vajon hová és miért vitték el a szovjetek a hozzátartozóikat, s ahogy teltek a hetek, hónapok és semmi hírt nem kaptak, kétségbeesve tanakodtak, vajon miért érte ez a szörnyű csapás városukat? Nemcsak az elhurcoltak hollétéről, sorsáról nem rendelkeztek valós információkkal a helybeliek, de az elhurcolások valódi hátteréről sem. Nem ismerték a hadifogolygyűjtés és a civilek deportálásának, kényszermunkára hurcolásának szovjet módszerét, így nem tudták azt sem, hogy a szovjetek — megsértve a hadijogot - hadifoglyokkal együtt civileket is elhurcoltak hadifogságba, s a hadifoglyokra vonatkozó szovjet rendelkezésekről fogalmuk sem lehetett. Említsük meg ebben a tárgykörben a Népbiztosok Tanácsa 1941. július 1-én életbe léptetett 1798-800. T. számú határozatát, amely a Szovjetunióval hadiállapotban lévő országok hadifogságba esett katonái, a hadseregét kísérő polgári személyek (tudósítók, szállítók), továbbá a fegyvert viselő polgári személyek mellett a Szovjetunió területére internált polgári személyeket is hadifoglyoknak minősítette.20

16 Foksány (románul Foc§ani, németül Fokschan) 1945-ben a Vörös Hadsereg által Magyarországról elhurcolt hadifoglyok, internáltak és polgári személyek elosztásának fontos logisztikai központja volt Romániában. A magyar foglyokat itt válogatták szét aszerint, hogy melyik szovjet munkatáborba továbbítsák őket.

1^ L. Balogh (szerk.): i. m. 109. o.

Hl Benderben (románul Tighina) volt a Szovjetunió területén működő 104. számú fogolytábor. A város jelenleg a Moldovai Köztársaság részeként a diplomáciailag el nem ismert Transznisztriá- hoz (a Dnyeszter Menti Moldáv Köztársasághoz) tartozik. Az egykori tábor helyén ma emlékpark van, ahol szovjet katonák sírjai mellett mintegy háromszáz magyar hadifogoly, illetve elhurcolt civil fogoly sírja található.

19 Hadas: i. m. 13. o.; L. Balogh (szerk.): i. m. 2015. 109. o.-11 Varga Éva Mária (főszerk.): Magyar hadifoglyok a Szovjetunióban. Dokumentumok (1941-1953). Moszkva - Budapest, 2006, Rosszpen - MKTTK, 7. o.

193