Levéltári Közlemények, 86. (2015)

Történetek, sorsok, legendák - Völgyesi Zoltán: Málenkij robot és a zsidó bosszú legendája Hajdúnánáson

Történetek, sorsok, legendák

ahova két nap múlva, november 5-én, vasárnap reggel érkeztek meg. Az első éjszakájukat a Hajdúdorog melletti fürdőben, a másodikat - 35 km gyaloglás után - a felső-józsai templomban töltötték.9 Sokan hiányos öltözetben mentek, átmeneti kabátban vagy kabát nélkül, avagy rossz lábbeliben, mivel ágyukból felkeltve, kapkodva kellett öltözniük. Amikor összegyűltek, őrzőik azt mondták nekik, hogy a vasútvonal helyreállításán kell dolgozniuk. A debreceni Pavilon laktanyában kötöttek ki, ami szovjet hadifogoly-gyűjtőtáborrá lett átalakítva. A szovjetek kíméletlenek voltak, de nem végeztek szisztematikus munkát az elhurcolás során. Erre utal, hogy a Hajdúnánáson összegyűjtött foglyokat csak Debrecenben szelektálták életkor szerint: az 50 évnél idősebbeket és a 16 évnél fiatalabbakat elengedték.10 * Többeknek az orvosi vizsgálat nyitotta meg a menekülés útját. Ebben közreműködött egy hajdúnánási fogtechnikus, Másíts Sándor is, aki több foglyot betegnek nyilvánított a debreceni táborban. Ókét is elengedték, úgyhogy összesen kb. 340 nánási maradt a laktanyában, ahol ekkorra már nagy tömeg gyűlt össze különböző településekről, hadifoglyok és civilek vegyesen. Révész Imre református püspök megpróbált közbenjárni a debreceni Pavilon laktanyában összezsúfolt foglyok kiszabadítása érdekében, de sikertelenül.11

A debreceni gyűjtőtáborból szovjet fogságba hurcolt hajdúnánásiak pontos száma nem ismert. Máró Imre hajdúnánási polgármester 1946. június 15-én kelt helyzetjelentése szerint kb. 340 hajdúnánásit szállítottak el a szovjetek.12 Egy 1957-ben keletkezett tanácselnöki levél 350 elhurcolt hajdúnánási személyt említ.13 Hadas jóval többre, négyszázra becsüli az elhurcoltak számát,14 míg az 1945. február 7-i külügyminiszteri kérelem 300 hajdúnánási elhurcolt- ról tud.15 1944. november 18-án útnak indították őket a Szovjetunióba Romá9 Hadas: i. m. 20-22. o.

Hadas szerint az első szelekció akkor történt, amikor a menetoszlop Debrecenbe ért, s a férfiakat a későbbi Agrártudományi Egyetem helyén található alagsori helységekbe zsúfolták, illetve sorakoztatták. Hadas Ferenc apja szerencsésen megszabadult a további tortúrától, mivel az 50 év felettiek oszlopába állt, ugyan még csak 49 éves volt, s így elengedték. Uo. 22. o.

" Szebeni Ilona: Merre van a magyar hazám?... Kényszermunkán a Szovjetunióban 1944-1949. Debrecen, 1992, 18-19. o.

Magyar Nemzeti Levéltár Hqjdú-Bihar Megyei Levéltára (a továbbiakban: MNL HBML) Hajdú Megye és Debrecen thj város főispánjának iratai, IV. B. 901. c, 201/1946; L. Balogh (szerk.): i. m. 108-110. o.

^ Hajdúnánás Város Tanácsa V. B. elnökének levele a Hajdú-Bihar Megyei Tanács V. B. elnökéhez, 1957. március 1. MNL HBML Hajdúnánás Városi Tanács V.B. titkárság iratai (a továbbiakban: XXIII. 528). A levél teljes szövegét lásd Völgyesi Zoltán: Helyi forradalom. Hajdúnánás, 1956-ban. Hajdúnánás, 1993, Hajdúnánás Város Polgármesteri Hivatala /Nánási Füzetek 12./, 65. o.; L. Balogh (szerk.): i. m. 285. o.

*4 Hadas: i. m. 13. o.

L. Balogh (szerk.): i. m. 285. o.

192