Levéltári Közlemények, 86. (2015)
Átmenet és újrakezdés - Kovács Tamás: Magyarország és a világ 1945-ben. Előzmények, tervek, kilátások
Átmenet és újrakezdés a Szabad Franciaország.8 Az Atlanti Charta elveire alapozva 1942. január 1-én megszületett a szándéknyilatkozat az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) létrehozására is. Ne feledjük, hogy 1944-1945-ben az akkor már nyilvánvalóan nyertes államok az ENSZ különböző szakosított szervezeteinek struktúráján és az ezekhez kapcsolódó stratégiai kérdéseken vitatkoztak. A szinte rendszeresnek mondható külügyminiszteri találkozók mellett (London, Moszkva) a három szövetséges ország vezetői több alkalommal is tartottak csúcstalálkozót. Ezeken a megbeszéléseken pedig a legkülönbözőbb kérdésekről nem csak egyeztettek, hanem meg is egyeztek. Mi több: ezeket a megállapodásokat általában be is tartották. Az egyik első ilyen találkozó a marokkói Casablancában volt 1943. január 14. és 24. között. Itt még „csak” Churchill és Franklin D. Roosevelt egyeztették a szövetségesek észak-afrikai, olaszországi hadműveleteit, és előkészítették a teheráni találkozót. Már itt előjött a Churchill és Roosevelt közötti nézetkülönbség Franciaország sorsát illetően; vagyis, hogy Charles de Gaulle vagy Henri Giraud tábornokot támogassák-e,9 miközben pár héttel korábban Dwight D. Eisenhower tábornok még Francois Darlan tengernaggyal egyezkedett.10 Később, a normandiai partraszállás után a franciaországi képletet tovább bonyolította az igen erős Francia Kommunista Párt, amelynek néhány vezetője komolyan gondolt arra, hogy átvehetik, esetleg át is veszik a hatalmat Párizsban, illetve Franciaországban. Giraud tábornok pedig egy ügyetlen húzása miatt 1943-ban elvesztette a sanszát arra, hogy első számú vezetője legyen a szabad franciáknak, így az Egyesült Államok vezetése de Gaulle tábornokot is elfogadta. A közelgő partraszállás(ok) miatt ugyanis szükség volt a francia haderőre és természetesen a francia gyarmatokra. A casablancai konferencia záró sajtótájékoztatóján hangzott el először, hogy a szövetségesek feltétel nélküli megadást követelnek Németországtól és szövetségeseitől. Ehhez az elvhez aztán mindvégig ragaszkodtak is. Szintén 1943-ban (augusztus 17-24.), de immár a kanadai Québecben újfent találkozott egymással Chuchill és Roosevelt, de ezen a megbeszélésen részt vett Mackenzie King kanadai miniszterelnök is. Itt már a konkrét franciaországi inváziós tervekről, az olaszországi hadműveletekről folyt az egyeztetés, valamint arról, hogy a balkáni területeken csak a partizántevékenységet 8 Magyar szempontból is érdemes megjegyezni, hogy az aláírók között ott volt Csehszlovákia és Jugoszlávia, vagyis két, Magyarországgal szomszédos ország. Mindkét állam képviselőivel az angolszász hatalmak és a Szovjetunió is tartotta a kapcsolatot. 9 A kérdésről lásd Michele Cointet: De Gaulle et Giraud, l’affrontement. Perrin, 2005; Robert O. Paxton: L’Armée de Vichy - Le corps des officiers frangais 1940-1944. Paris, 2004, Tallandier. 10 A Vichy-rendszer embereként számon tartott tengernagy pragmatikus politikus volt, azonnal átállt, amikor úgy látta jónak. De 1942. december 24-én egy francia ellenálló merényletet hajtott végre ellene, s a lövésbe pár órával később belehalt. 18
