Levéltári Közlemények, 86. (2015)

Átmenet és újrakezdés - Kovács Tamás: Magyarország és a világ 1945-ben. Előzmények, tervek, kilátások

Kovács Tamás: Magyarország és a világ 1945-ben

támogatják. Vagyis a magyar politikai és katonai elit egy része által olyannyira várt nagy balkáni partraszállás terve, ha volt egyáltalán ilyen, végkép lekerült a napirendről. A közép-kelet-európai országok közül egyedül Lengyelország került terítékre az ott elkövetett német atrocitások kapcsán. E témák mellett az átlagember talán fel sem fogta annak a jelentőségét, miszerint Churchill és Roosevelt abban is megállapodott egymással, hogy a két fél megosztja egymással a nukleáris technológia kutatása során elért eredményeket.11

Az ún. „három nagy”, vagyis Churchill, Roosevelt és Sztálin először Teheránban találkozott egymással 1943. november 28. és december 1. között. Ez a konferencia jellemzően a katonai kérdésekre koncentrált még, vagyis a franciaországi partraszállásra, Törökország helyzetére. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy Törökországot a szövetségesek oldalán be kell vonni a háborúba. Felvetődött az a kérdés, hogy egy esetleges bolgár-török konfliktus esetén mi a teendő, és a felek egyértelműsítették a jugoszláv partizánok11 12 támogatását.

Bár nem a kor vezető politikusai találkoztak 1944. július 1. és 22. között a New Hampsire-i kisvárosban, Bretton Woodsban, hanem „csupán” gazdasági szakemberek, de az ott meghozott döntések évtizedekre meghatározták a világ gazdaságának menetét. Bizonyos esetekben és bizonyos értelemben még ma is a Bretton Woods-i rendszerben élünk. Összesen 44 ország mintegy 730 szakembere vett részt a konferencián, amely létrehozta a Világbankot - amelynek egyik fontos intézménye a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD) -, valamint a Nemzetközi Valutaalapot (IMF). De például a GATT elődjét, az ITO-t is ezen a konferencián állították fel. E nemzetközi szervezetek létrehozásával lényegében mindenki egyetértett, hiszen a nagy gazdasági világválság vagy az éppen még zajló háború utáni gazdasági-pénzügyi rendezés elkerülhetetlensége világosan megmutatta, hogy szükség van az ilyen gazdasági szabályozó és egyeztető szervezetekre. Abban a kérdésben azonban, hogy mi legyen az aranyalappal, illetve ennek kapcsán mi legyen a világ tartalék/kulcsvalutája, már komoly vita bontakozott ki, elsősorban a brit

11 Ez azért is érdekes tény, mivel az ún. „Manhattan Project” - vagyis az atombomba előállításának terve - technikailag is csak 1942-ben indult el. Egy 1945. december 31-i összesítés szerint az Egyesült Államok 1,89 milliárd USD-t költött az atombomba előállítására és a kapcsolódó kutatásokra. Ez 2015-ös árfolyamon 24,8 milliárd USD-nek felel meg. Költői a kérdés, hogy a háború alatt az Egyesült Államokon kívül vajon melyik ország lett volna képes ekkora összeget áldozni egyetlen fegyver kifejlesztésére. Ugyanakkor tudható az is, hogy a szovjetek a kezdetektől igyekeztek megszerezni az atomtitkot, vagyis kémkedtek az Egyesült Államok ellenében (is).

12 Alattuk egyértelműen a Josip Broz Tito vezette ellenállókat értették. Érdemes megjegyezni, hogy Norman John Klugmann, a brit kommunista író és újságíró, ekkor az MI 5 és az SOI munkatársa volt, és a Jugoszláv osztályon dolgozott. Nem meglepő, hogy erősen szimpatizált Titó- val, s így komoly szerepe volt abban, hogy a brit kormány is végül Tito támogatása mellett tört lándzsát.

19