Levéltári Közlemények, 86. (2015)

Történetek, sorsok, legendák - Szita Szabolcs: Embermentés a második világháborús magyar hadviselés utolsó hónapjaiban. Az embermentők kultusza

Történetek, sorsok, legendák A hivatalosan az NVK Bizottsága magyarországi delegációja pannonhal­mi gyermekotthonának nevezett intézmény létszáma az árvaházi gyermeke­ken felül menekültekkel, a kibombázottakkal folyamatosan nőtt. Brun- schweiler közvetlen munkáját főként Polikárp atya és néhány bizalmasan megbízott, titoktartó szerzetes segítette. Együtt vizsgálták meg, hogy a min­den támasz és segély nélküli gyermekek, árvák kapjanak oltalmat, tiszta ru­hát, a gimnáziumi termekben jól fűtött elhelyezést, és napi ötszöri étkezést. A zsidó vagy zsidó származásúnak minősült gyermekeket (gyakran any­jukkal együtt) a legnagyobb titokban fogadták be, emiatt leginkább hamis né­ven szerepeltek. Új nevüket a gondozók begyakoroltatták velük. Fontos volt, hogy az esetleges razziák során, a nyilasok általi erőszakos kikérdezésnél, létszámellenőrzésnél is ezt mondják be. A bencés monostorért, szerzetestársaiért, a befogadottakért felelős Kele­men Krizosztom főapátra óriási felelősség hárult. Nehéz helyzeteket élt meg. Naponta szembesült a hatóságok önkényével, és kiemelkedő bátorságot ta­núsított. (A teljes kép része, hogy a nagy nyomás alatt esetenként depresszi­ót, a határozatlanságát kellett leküzdenie. Szálasival 1937-ig visszanyúló sze­mélyes ellentéte volt.) A német Állami Titkosrendőrség (Gestapo) ügynökei már október 25-én megjelentek a gyanúba került főapátnál. A „látogatás” szerencsére - az ő szemszögükből nézve - eredménytelenül zárult. Az állandó fenyegetettségből, a fegyveres intervencióra hajló nyilas ag­resszióból bőven jutott a kezdeti távolságtartásából engedő, egyre nyitottabb, ugyanakkor mind jobban leterhelt, a kötelező semlegesség határait át-átlépő Brunschweilernek is.16 * 1944 utolsó hónapjainak légkörét dr. Bakay Lajos sebész emlékezéséből idézzük fel. „Ezen ősi falak között a végzet az emberek különös keverékét hoz­ta össze, kiknek gyarlóságai, ereje, gyengesége és különösségei még inkább nyilvánvalóvá lettek a zsúfolt együttélés és a bizonytalan jövőtől való der­mesztő félelem következtében. A szerzetesek is fenyegetve érezték magukat. Nemcsak az életük, hanem az egész szerzetesrend léte forgott kockán és külö­nösen az idősebbek teljesen elvesztek a megszokott, rendezett életmód nélkül. A gyanús és már feladott külvilág most könyörtelenül belépett az életükbe. Hirtelenjében a valóság kutató és kellemetlen rivaldafényébe kerültek. ”n '6 Az idős bencések visszaemlékezései szerint a németek a monostor közvetlen közelében, a Kosa­ras dombon állítottak fel aknavetőket. Brunschweiler és Tihanyi Bánk bencés tanár igen erélyes fellépéssel érték el, hogy mégis elvonultak. Polikárp atyával a német Todt-szervezet parancsnok­ságán tiltakoztak a környéken tervezett erődítési munkák ellen. ^ Bakay Lajos: A szélnek eresztett nemzedék. Egy agysebész életútja a Dontól a Harvardig. Buda­pest, XX. Századi Intézet, 2004, 99. o. 180

Next

/
Thumbnails
Contents