Levéltári Közlemények, 86. (2015)

Történetek, sorsok, legendák - Szita Szabolcs: Embermentés a második világháborús magyar hadviselés utolsó hónapjaiban. Az embermentők kultusza

Szita Szabolcs: Embermentés a második világháborús magyar hadviselés utolsó hónapjaiban

szabta, hogy a szállítás és elhelyezés munkálataiban csak minisztériumi tisztviselők kaphatnak feladatot, katonai személyek nem vehetnek részt azokban.13

Az új státusz megerősítésére a kapuzatnál kitették az NVK jelvényét. A magas tetőzetre a helyi mesterek segítségével hatalmas vöröskeresztet festettek fel. Abban bíztak, hogy a mind gyakrabban feltűnő bombázógépek személyzete - a jelet látva - az épületegyüttest megkíméli a rombolástól.

Budapesten Jámbor alperjel tudomására hozták, hogy az NVK többoldalúan segít, ám a befogadott személyeket a főapátságnak kell élelmeznie. Továbbá „a menekült vagy szükséget szenvedő gyermekek kiválasztása, gondozása teljesen a Rend feladata. Kikötés az, hogy 14 éven aluli gyermekek legyenek. ” Módosult Bornnak a Magyar Vöröskereszttel kapcsolatos korábbi állásfoglalása, mert közölte, hogy a szervezet „szállíthat anyagot Pannonhalmára, ennek elhelyezését azonban a Pannonhalmán állandóan tartózkodó személyeknek kell elvégezniük”. A gyakorlatban aztán a Rend ravaszdi jószágkormányzója szervezte meg, hogy a nehéz, országszerte mind ínségesebb hónapokban a hegytetőn élőkről önellátó módon és elégséges mennyiségben történt gondoskodás.

Brunschweilert - ismeretlen időpontban - fogadta Edmund Veesenmayer, a teljhatalmú német birodalmi megbízott. Arieh Ben-Tov kutatásai szerint a kihallgatáson közölte: az akcióhoz azzal a feltétellel járul hozzá, hogy az apátságban a zsidók százalékos aránya nem haladhatja meg az ún. félzsidók százalékarányát. (A szerző „mintegy ezer zsidó és félzsidó gyermek” pannonhalmi befogadásáról ír, ami erős túlzás.)14

Napjainkig igen jelentős ténynek tartjuk, hogy a magyar nemzet rangos történelmi intézménye az NVK oltalmába került.15 A főapát november 9-én értesítette a győri polgármestert, hogy a kibombázott, szükséget szenvedő családok hat és tizennégy év közötti gyermekeiből ötvenet hajlandó befogadni. Brunschweiler 12-én azzal fordult Bornhoz, hogy Székesfehérvárról hatósági „beutalóval” felnőtt menekültek érkeztek, befogadásukról a delegátus állásfoglalását kérte. A választ nem ismerjük, ugyanakkor valamit biztos tenni kellett. Az ősi falak alatt, a hegytető vaskapujánál kisebb-nagyobb csoportokban polgári menekültek tűntek fel. Oltalmat kértek, befogadásuk és ellátásuk elől kitérni nem lehetett.

15 Az első hetek eseményeiről eredeti irat alig maradt fenn. Rendelkezésünkre áll viszont egy gépelt dokumentáció, melyet feltehetőleg 1944-ben vagy közvetlenül utána készítettek. Ismeretlen okból (orosz házkutatástól tartottak?) a Főapátsági Könyvtárban egy könyvben rejtették el. A 2000-es években véletlenül találták meg.

14 Arieh Ben-Tov: Holocaust. A Nemzetközi Vöröskereszt és a magyar zsidóság a második világháború alatt. Budapest, 1992, Dunakönyv Kiadó, 199. o.

15 Szenes Sándor: Befejezetlen múlt. Budapest, 1986, 117-119. o.; Kárász Artúr: A Nemzetközi Vöröskereszt tevékenysége az üldözött budapesti zsidók érdekében. Új Látóhatár, 1987. 2. sz. 244-247. o.

179