Levéltári Közlemények, 86. (2015)

Történetek, sorsok, legendák - Szita Szabolcs: Embermentés a második világháborús magyar hadviselés utolsó hónapjaiban. Az embermentők kultusza

Szita Szabolcs: Embermentés a második világháborús magyar hadviselés utolsó hónapjaiban szabta, hogy a szállítás és elhelyezés munkálataiban csak minisztériumi tiszt­viselők kaphatnak feladatot, katonai személyek nem vehetnek részt azokban.13 Az új státusz megerősítésére a kapuzatnál kitették az NVK jelvényét. A magas tetőzetre a helyi mesterek segítségével hatalmas vöröskeresztet festet­tek fel. Abban bíztak, hogy a mind gyakrabban feltűnő bombázógépek sze­mélyzete - a jelet látva - az épületegyüttest megkíméli a rombolástól. Budapesten Jámbor alperjel tudomására hozták, hogy az NVK többoldalú­an segít, ám a befogadott személyeket a főapátságnak kell élelmeznie. Továbbá „a menekült vagy szükséget szenvedő gyermekek kiválasztása, gondozása telje­sen a Rend feladata. Kikötés az, hogy 14 éven aluli gyermekek legyenek. ” Mó­dosult Bornnak a Magyar Vöröskereszttel kapcsolatos korábbi állásfoglalása, mert közölte, hogy a szervezet „szállíthat anyagot Pannonhalmára, ennek el­helyezését azonban a Pannonhalmán állandóan tartózkodó személyeknek kell elvégezniük”. A gyakorlatban aztán a Rend ravaszdi jószágkormányzója szer­vezte meg, hogy a nehéz, országszerte mind ínségesebb hónapokban a hegy­tetőn élőkről önellátó módon és elégséges mennyiségben történt gondoskodás. Brunschweilert - ismeretlen időpontban - fogadta Edmund Veesenmayer, a teljhatalmú német birodalmi megbízott. Arieh Ben-Tov kutatásai szerint a kihallgatáson közölte: az akcióhoz azzal a feltétellel járul hozzá, hogy az apátságban a zsidók százalékos aránya nem haladhatja meg az ún. félzsidók százalékarányát. (A szerző „mintegy ezer zsidó és félzsidó gyermek” pan­nonhalmi befogadásáról ír, ami erős túlzás.)14 Napjainkig igen jelentős ténynek tartjuk, hogy a magyar nemzet rangos történelmi intézménye az NVK oltalmába került.15 A főapát november 9-én értesítette a győri polgármestert, hogy a kibombázott, szükséget szenvedő családok hat és tizennégy év közötti gyermekeiből ötvenet hajlandó befogad­ni. Brunschweiler 12-én azzal fordult Bornhoz, hogy Székesfehérvárról ható­sági „beutalóval” felnőtt menekültek érkeztek, befogadásukról a delegátus ál­lásfoglalását kérte. A választ nem ismerjük, ugyanakkor valamit biztos tenni kellett. Az ősi falak alatt, a hegytető vaskapujánál kisebb-nagyobb csoportok­ban polgári menekültek tűntek fel. Oltalmat kértek, befogadásuk és ellátásuk elől kitérni nem lehetett. 15 Az első hetek eseményeiről eredeti irat alig maradt fenn. Rendelkezésünkre áll viszont egy gé­pelt dokumentáció, melyet feltehetőleg 1944-ben vagy közvetlenül utána készítettek. Ismeretlen okból (orosz házkutatástól tartottak?) a Főapátsági Könyvtárban egy könyvben rejtették el. A 2000-es években véletlenül találták meg. 14 Arieh Ben-Tov: Holocaust. A Nemzetközi Vöröskereszt és a magyar zsidóság a második világhá­ború alatt. Budapest, 1992, Dunakönyv Kiadó, 199. o. 15 Szenes Sándor: Befejezetlen múlt. Budapest, 1986, 117-119. o.; Kárász Artúr: A Nemzetközi Vöröskereszt tevékenysége az üldözött budapesti zsidók érdekében. Új Látóhatár, 1987. 2. sz. 244-247. o. 179

Next

/
Thumbnails
Contents