Levéltári Közlemények, 86. (2015)

Átmenet és újrakezdés - Kovács Tamás: Magyarország és a világ 1945-ben. Előzmények, tervek, kilátások

Átmenet és újrakezdés

ző, minden áron békét akaró és azt bármi áron el is érő nyugati politika. Talán még azt is ki lehet jelenteni, hogy e politika gyengesége és kudarca volt a Molotov-Ribbentrop paktum (1939. augusztus 23), így Lengyelország megtámadása és felosztása.1 S bár 1939-1940 folyamán mind Németország, mind pedig a Szovjetunió expanzív külpolitikát folytatott, mégis nagy kérdés volt, hogy meddig tart a barna és a vörös diktatúrák barátsága. Tudható, hogy német részről voltak olyan elképzelések, miszerint amíg a németek Nagy-Britanniát, addig a Szovjetunió Indiát támadja meg. Azonban az erre vonatkozó puhatolózások végül nem vezettek egy újabb Molotov-Ribbentrop paktumhoz.

A német diplomácia végül a háromhatalmi egyezményt hozta tető alá, amelyet 1940. szeptember 27-én írtak alá Berlinben. Az aláírók: Adolf Hitler német kancellár, Galeazzo Ciano olasz külügyminiszter és Kuruszu Szaburo berlini japán követ.1 2 Az egyezmény - a kölcsönös támogatásokon kívül - előrevetítette Európa és Kelet-Azsia felosztását is. Németország európai szövetségesei, illetve bábállamai csakhamar csatlakoztak a megállapodáshoz.3 Ebben a szövetségi rendszerben a német dominancia egyértelmű volt, messze nem beszélhetünk egyenrangú partnerekről.

A német vezetés az 1940. év végétől már egyenesen a Szovjetunió elleni háborúra kezdett el készülni, amely a Barbarossa-tervben öltött formát. Azonban ez nem „csak” egyszerű hadműveleti terv volt, hiszen megtervezték az elfoglalt területek közigazgatását - a gyakorlatban ez az adott régió kirablást is jelentette -, valamint az elfoglalt területeken a zsidó-bolsevik (!) lakosság megsemmisítését is, az ún. komiszárparancs végrehajtása mellett.4 Sztálin azonban hiába kapott számos figyelmeztetést 1941 júniusában, nem hitt a német támadásban. így az meglepetésként érte az amúgy is rossz állapotban lévő Vörös Hadsereget.5 A Wehrmacht és a németekkel szövetséges országok csapatai nagy tempót diktálva haladtak előre, s győzelmet győzelemre halmoztak 1940 nyarán és őszén. Ugyanakkor az egyik fő célkitűzést,

1 Vö. Roger Moorhouse: The Devils’ Alliance: Hitler's Pact with Stalin, 1939-1941. 2014, The Bodley Head; Alexandr Moiseevich Nekrich - Adam Bruno Ulam - Gregory L Freeze: Pariahs, Partners, Predators: German-Soviet Relations, 1922-1941. New York, 1997, Columbia University Press.

2 A német-japán együttműködés nem minden előzmény nélküli, elég csak az 1936-ban aláírt an- tikomintern paktumra gondolni. Részletesen lásd Gerhard Weinberg: The Foreign Policy of Hitler’s Germany Starting World War II, 1937-1939. Chicago, 1980, University of Chicago Press, 558-562. o.

3 A Magyar Királyság 1940. november 20-án csatlakozott az egyezményhez, Románia november 23-án, Szlovákia pedig november 24-én. Bulgária csak a következő esztendőben, 1941. március 1-én, a független Horvát Állam pedig 1941. június 27-én írta alá a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozást.

4 Richard J. Evans: In Hitler’s Shadow. New York, 1989, Pantheon, 58-61. o.

5 A Vörös Hadsereg rossz állapotának okaira rávilágít Michael Parrish: The Lesser Terror: Soviet State Security, 1939-1953. Westport, Conn, Praeger, 1996, 71-76., 78-90. o.

16