Levéltári Közlemények, 86. (2015)

Pusztulás - újjáépítés - Kocsis Piroska: Pillanatfelvétel a második világháború utáni közegészségügyi helyzetről

Kocsis Piroska: Pillanatfelvétel a második világháború utáni közegészségügyi helyzetről a lakosság jelentős része a létminimum alatt élt, éhezett. A kedvezőtlen köz­egészségügyi viszonyok megkönnyítették a fertőző betegségek terjedését, szaporodtak a betegséget előidéző tényezők, az ezek elhárítását és a gyógyí­tást elősegítő eszközök azonban hiányoztak. A háborús nélkülözések, az ost­rom hónapjai és a háború befejezése utáni időszak körülményei az emberek ellenálló képességét nagymértékben igénybe vették. Az idősek halálozási aránya a békeévek havi átlagának majdnem tízszeresére emelkedett. A cse­csemők 30-35%-a áldozatul esett a tejhiány és a háború következményeként fellépő betegségeknek. Az élelmiszerhiány nagyban hozzájárult az emberek egészségi állapotának gyengüléséhez, az idült betegségek kiújulásához. Az orvosok, ápolók, védőnők helytállásának volt köszönhető, hogy nagyarányú járványok nem tizedelték a lakosságot. A háború következményeként jelent­kező szociális problémák: a hadigondozás, a gyermekvédelem, a hadifogság­ból és deportálásból hazatértek és a menekültek gondozása is a népjóléti tár­cára várt. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés Debrecenben, 1944. december 21-én újból létrehozta az 1932-ben megszüntetett Népjóléti Minisztériumot, melynek ve­zetőjévé Molnár Erik" kommunista nemzetgyűlési képviselőt nevezték ki. Az ország katasztrofális közegészségügyi és szociális helyzete azonnali intézke­dések végrehajtását követelte. A népjóléti miniszternek a közegészségügyi állapotok rendezéséről ki­adott 40.001/1945. N. M. számú rendelete* 12 adatszolgáltatásra szólította fel a törvényhatóságok első tisztviselőit. Az egészségügyi közigazgatás átszerve­zésekor újjáalakították az 1868-ban létesített Országos Közegészségügyi Ta­nácsot, melynek elnöki tisztét Weil Emil13 töltötte be. A tanács az ország közegészségügyének újjászervezése és általában a közegészségügyi igazga­tás terén a miniszter tanácsadó szerveként működött.14 1945. január 31-én létrehozták a hatályon kívül helyezett Országos Közegészségügyi Tanács jog­utódát, az Egészségügyi Tanácsot,15 majd rendeletben megbízták az egészség­Molnár Erik (1894-1966), kommunista politikus, jogász, történész, filozófus, egyetemi tanár. 1924-ben ügyvédi irodát nyitott Kecskeméten. 1944. november-decemberben Kecskemét alpol­gármestere, majd Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye küldöttjeként részt vett a Debrecenben össze­ült Ideiglenes Nemzetgyűlés munkájában. 1948-ig képviselő, 1945-1947-ben népjóléti miniszter. 12 Magyar Közlöny, 1945. I. 4. 1. sz. 13 Weil Emil (1897-1954), orvos. 1936-ban kommunista szervezkedés vádjával letartóztatták, tíz évre ítélték. 1945 után részt vett az orvos szakszervezet létrehozásában. Az Egészségügyi Tudo­mányos Tanács elnöke, országgyűlési képviselő. 13 3260/1945. M. E. sz. rendelet. Magyar Közlöny, 1945. június 28. 63. sz. 13 A Debrecenben megalakult új kormány népjóléti minisztere 1945. február 14-én a 40.351/1945. sz. rendeletével megerősítette az Egészségügyi Tanács működését. 127

Next

/
Thumbnails
Contents